Diary of a princess

22. rész

- Anya, ma nem tudok hazamenni, itt maradok az arénában.- szóltam bele a telefonba.
-Sarah, kivel vagy? És miért nem tudsz hazajönni? - aggódott anya.
- Michael vigyáz rám... Nem lesz semmi bajom. Azért nem akarok hazajönni, mert vele akarok ma lenni. Légysziiiii.- húztam el a végét.
- Jaj lányom, de ha megbánt, velem gyűlik a baja... - mondta anya sóhajtva.
- Tudom, na puszi.- zártam le a témát, mert ha tovább folytattuk volna a beszélgetést, akkor még meggondolja magát és értem jön az éjszaka közepén.
- Puszi...
Bementem az öltözőbe, ahol minden szem rám szegeződött. Egy apró mosolyt csaltam az arcomra reagálásképp. Az arcok rezzenéstelenek maradtak. Michael karon ragadott és kivezetett a folyosóra.
- Gyere, adok ruhát és le is tusolhatsz.
- Hát az nem ártana...
- Itt fogsz aludni. Erre a fürdő. Még jó, hogy van fenntartva egy-két szoba ilyen esetekre.- nyitott be egy franciaágyas szobába.
- Köszönöm...- bólintottam, majd mindketten hátat fordítottunk egymásnak. Ő kifelé indult, én pedig a fürdőbe. Hirtelen utána kiáltottam.
- Michael, most mi lesz?
- Nem tudom, Hiéna... - sóhajtotta.
- Ugye nem lépsz ki? - kérdeztem aggódóan.
- Előbb-utóbb nem lesz más...
Erre semmit sem mondtam, csak bólintottam egyet, majd mutogatni kezdtem magam mögé.
-Most megyek zuhanyozni...
- Rendben.- sétált ki a szobából.

Már hajat mostam és le is tusoltam, amikor ajtónyitódást hallottam. Léptek közeledtek a fürdőszoba felé és őszinte leszek, nagyon megijedtem. Nem kellett volna megnézni Zeldával annak idején a Psycho-t...

Az ajtó mögé tapadtam és éreztem, hogy az lassan nyílni kezd. Megragadtam a fogkrémes tubust. Minden lepergett a szemem előtt, majd most vagy soha érzéssel az illető elé ugrottam és fogkrémet spriccoltam a fejére.

Még szerencse, hogy rám volt csavarva a törölköző.

Michael volt az.

- Szokjam meg, hogy ilyen vadul bánsz a pasikkal? - kérdezte nevetve, miközben letörölte arcáról a fogkrémet- Azt hittem baj van, olyan régóta vagy már bent... Gondoltam benézek, hogy nem rázott-e meg a hajszárító, vagy valami.
- Ó, szimplán csak sokáig pampucolok.- szedtem le álláról a ragadós cuccot mosolyogva.
- Hoztam neked ruhát.- nyomott a kezembe egy fekete pólót, egy kockás pizsamanadrágot és egy papucsot.
- Köszi. És ne haragudj, Michael. Csak jobb félni, mint megijedni.
-  Ó, nem baj. Így legalább le van fertőtlenítve a szemem és jobban látok... Vedd fel a ruhákat, ne maradj egy szál törölközőben... Nem mintha zavarna, vagy valami...- habogott- De meg ne fázz.

Nevetve zártam ki Michaelt a fürdőből.

Gyorsan átöltöztem. Pfu. A póló körülbelül hatszor volt nagyobb az én méretemnél és egészen leért a térdemig. Valami banda név volt rajta, de olyan furán volt írva, hogy ki sem tudtam olvasni. A nadrág szerencsére tűrhető volt, hogy felhajtottam a lábszárát. Tükörbe néztem, megfésülködtem, majd kiléptem az ajtón.

- Ez valami tehénnek a póló...
Elállt a szavam.
A szoba tele pakolva gyertyákkal, rózsaszirmok voltak mindenütt elszórva, amerre csak néztem. Olyan volt ez az egész, mint egy filmben. Csend volt. Michael mosolyogva állt előttem.
- Mi eeez?- kerekedett ki a szemem.
- Nehogy most találd ki, hogy nem szereted a rózsát...- húzott elő maga mögül egy óriási csokrot.
- Michael, ez gyönyörű. De miért?- ráztam a fejem.
- Hivatalosan is a barátnőm vagy. Valahogy meg kell ünnepelni... - magyarázkodott, miközben kivettem a kezéből a virágokat.
- Hogyan? - húztam fel a szemöldökeim.
- Nézhetnénk filmet, ihatnánk meg ilyenek... Hoztam pezsgőt is. - vigyorodott el- Ne gondolj rosszra...
- Á, sosem tenném...

Michael töltött pezsgőt, én pedig filmek után kezdtem kutatni. Amerika kapitány, Csillagainkban a hiba és A múmia. Ezek a normálisabbak.
Közös megeggyezéssel a Csillagainkban a hibát indítottam el, mivel ez az egy a három közül, amit még nem láttam, Michael szerint pedig 'ki nem lehet hagyni, annyira szép'.
Koccintottunk, majd ittunk. Aztán még egy pohárral.
Michael háton feküdt az ágyon, én pedig beugrottam mellé és mellkasára hajtottam a fejem.
Ő tágra nyílt szemekkel bámulta a filmet, míg engem nem igazán kötött le, pedig tetszett a sztori. Iszogattam és Mikey arcát tanulmányoztam. Csak akkor vettem észre magam, amikor már a második üveg pezsgőt pusztítottam el. Egyedül.

Már késő volt az észrevétel.