Diary of a princess

10. rész

A napom mondhatni elrepült, tanultam, olvastam és agyaltam. Agyaltam, hogy mit vegyek fel este. Mivel Zelda barátnőm szerint Michaelnek a vad csajok jönnek be, úgy gondoltam, hogy akkor most neki kedvezek egy kicsit. Már öt óra körül összekészültem. Hosszas gondolkodás után egy fekete ruhára esett a választásom, kockás inggel és bakanccsal. Még jó, hogy a gardróbomban sokféle ruha megtalálható. Például ráleltem egy hetvenes évekbeli trapéznadrágra. Most komolyan. Ilyenek hogy kerülnek ide?
Hajamat kicsit feltupíroztam, majd egy-egy tincset lófarokba kötöttem. Számat meggyszínre festettem, szememet pedig cicaszemmé varázsoltam. Lemostam körmömről a rózsaszínt, és helyére feketét kentem föl. Elégedetten mosolyogtam a tükörbe, bár őszintén, úgy festettem, mint a Grease-ből Sandy, a nagy átalakulása után.
Lesiettem a lépcsőn, át a nappalin, ahol apa nézett valami történelmi filmet. Miközben elhaladtam előtte, éreztem a tekintetét magamon.
- Kit várunk mi, hogy ilyen rockosra vetted a figurát? - nevetett apa.
- Michaelt. Egy ismerősömet. Tudod, anya elhívta vacsira. Már ha beszélek egy fiúval, azonnal beindul és intézkedik... Michael pedig igent mondott. De hamarosan megismered majd őt. - meséltem vigyorogva.
- Már alig várom. - meredt vissza a tévére.

A konyhába mentem, ahol anya már lassan kész is volt a kajával.
- Szia anya! - ugrottam fel a pultra.
- Szia édesem! Mi ez az új stílus? - csodálkozott.
- Á, semmiség, csak úgy...- legyintettem.
- Világos. - fordított nekem hátat- Segítenél megteríteni?
Kivettem anya kezéből a tányérokat és neki kezdtem az asztal terítéséhez. Egyik pillanatban Annie rohant le a szobájából Tommal együtt, akik szintén felöltöztek már.
- Anya, ki jön ma hozzánk? - kérdezősködött Annie, miközben csokibarna szemeivel felváltva nézett anyára, majd rám.
- Sarah új barátja. Michael. - válaszolt mosolyogva anya.
- A szerelme? - szólalt meg Tom, miközben beállította szőke haját.
Annyira imádom, hogy kilenc évesen már így intézi magának a hajas dolgokat...
- Nem a szerelme! - kiáltottam.
- Akkor miért jön? - kérdezősködött tovább a tizenkét éves Annie, erre viszont már nem tudtam válaszolni, mert csengettek. Apa felugrott a kanapéról, Annie megigazította hosszú, gesztenyebarna haját, Tom tágra nyílt szemekkel nézte az ajtót, anya pedig eldobta ami éppen a kezében volt.
- Csak nyugalom! Nem az amerikai elnököt várjuk! - nevettem fel hangosan, miközben a bejárati ajtó felé igyekeztem.
Kisétáltam a kapuhoz, kinyitottam, majd egy óriásit sikítottam. Michaelnek szőke volt a haja! Kis híján fehér!
- Mostmár mindig így fogsz üdvözölni, ha új a hajam?- mosolygott.
- Nem igérek semmit... - nevettem, még mindig döbbenten- Mikor csináltattad?
- Tegnap este. Úgy vettem ki a szavaidból, hogy a Joker haj nem jött be annyira... - nézett a szemembe, majd elővett háta mögül két szál rózsát. Az egyiket a kezembe adta.
- Ezt neked hoztam, a másik Mrs Adaline-é. - mosolygott.
Éreztem, ahogy elpirulok. Nem válaszoltam semmit, csak intettem, hogy jöjjön be.
- Mik ezek a cuccok rajtad?- mért végig, miközben egymás mellett sétáltunk fel a lépcsőn.
- Semmi. - haboztam össze-vissza.
- Fekete körmök? Tupírozott haj? Sötét cuccok? Bakancs?!! Sosem vennél fel magadtól ilyeneket... Zelda van a dologban? - állt meg egy pillanatra.
- Semmi közöd hozzá. - fordítottam hátat neki és tovább indultam.
- Ma hiéna napod van? - kacagott.
- Egészen idáig nem az volt! - motyogtam az orrom alatt.
- Szuper! - forgatta a szemét.

Az előszobában ott állt szépen sorjában a családom. Mikor megpillantották Michaelt, kicsit kikerekedett a szemük.
- Üdvözlöm Mr és Mrs Adaline, sziasztok Sarah tesói! - nézett végig rajtuk mosolyogva.
Anyának átadta a virágot, majd bemutatkozott apának, Tomnak és Annienek is. A konyhába vonultunk, ahol mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál.
- Remélem szereted a sajtlevest és az olasz tésztát, Mikey! - mondta anya kedvesen.
- Ó, ne tessék aggódni, mindenevő vagyok.- mosolygott.
A vacsora elfogyasztása után beszélgetni kezdtek anyáék Michaellel. Csak általános dolgokról volt szó, például a családjáról, a bandáról, a hajáról. Még apa is teljesen megtört, pedig az elején elég ellenszenvesen nézett Michaelre. Emiatt viszont nem aggódom, sőt még örülök is, mivel minden rendes apuka félti a kislányát udvarlóitól.
- Jaj Sarah, még körbe sem vezetted Mikeyt a házban! Menjetek csak nyugodtan! - kacsintott anya.
- Mi is hadd menjünk velük! - kiáltották egyszerre testvéreim.
- Maradjatok csak itt... - vágtam gúnyos arcot.
- Igen, hadd legyenek kettesben... - mondta anya ábrándozva.
- Mert szerelmesek? - nézett nagy szemekkel Michaelre az öcsém.
- Nem, nem, Tom, csak egyszerűen megmutatom, hogy hol lakunk.- mondtam zavartan.
- Akkor viszont csak jöhetünk, nem? - szólt közbe Annie.
- Miért ne jöhetnétek? - tárta szét karját Michael vigyorogva.
- Egyetértek. Úgy én is nyugodtabb lennék.- kacsintott rám apa.
- Akkor hát mire várunk? - lökdöstem Michael felé testvéreimet.
- Nagyon finom volt a vacsora Mrs Adaline! - fordult vissza Michael még egy pillanatra.

Tehát megmutattunk neki minden helyet a házunkban. Türelmesen végignézett mindent, majd a szobámba mentünk. Annie és Tom leültek a szőnyegre, Michael pedig az ágyra. Nézelődött egy ideig, gondolom nem minden nap lát csupa rózsaszín hálószobát... Nevetgélt a falra kitett képeimen, amely nagyon előnyös fotósorozatokból állt. Volt köztük kisbabakori, ovis, iskolás, családi, Zeldával egy közös és még sok más. A testvéremék Michaellel kacagtak a képeken, amikor félbe szakítottam őket:
- Kimegyek a mosdóba, mindjárt bepisilek...
- Hát igen, nehogy megint bepisilj! - nézett rám szórakozottan.
- Hogy hogy megint? - kérdezte Annie nevetve, de ezt már csak fél füllel hallottam.
Most biztos tesómékat is beeteti valami kamu sztorival... De nézzük a jó oldalát, legalább szórakoznak egyet.
Miután végeztem, megtorpantam a folyosón, mert kihallatszódott, hogy Michael nagyban mesél valamit. Közelebb léptem az ajtóhoz és fülelni kezdtem.
- Komolyan egy vécében találkoztatok legelőször? - kérdezte Tom.
- Igen, Tom. - mosolygott- A nővéred fejbe csapott egy ajtóval, majd síkított amikor meglátott...
- És te? Mit csináltál? - érdeklődött Annie.
- Nos, miután kicsit magamhoz tértem, megpillantottam a leggyönyörűbb lányt a világon. Közelebb léptem hozzá és próbáltam bevetni azt a taktikát, ami minden lánynál bejön. Úgy terveztem, hogy csábító mosolyommal leveszem a lábáról a csajt, majd bemutatkozom és elhívom valahová. Ám amikor belenéztem a szemébe, semmit sem tudtam mondani, csak annyit kérdeztem, hogy ki ő. És utána megszólalt. Még sosem hallottam ennyire határozott és akaratos hangot. Így végképp zavarba jöttem. Megijedtem. Ráadásul olyannyira, hogy bemutatkozni is elfelejtettem. - nevetett magán- Végül nem értem el a célom és nem hoztam zavarba, hanem pont fordítva történt mindez. Először azt gondoltam, hogy nincs a világon nála elviselhetetlenebb élőlény, mivel mindenkit megsértett és elég flegma volt velem is. Mindenkiről megvolt a véleménye és megjelenését is elég félelmetesre alakította. Aztán beszélgetni kezdtünk és rájöttem, hogy egyáltalán nincs igazam vele kapcsolatban. Csodálatos személyisége van, igaz néha kicsit túloz, megsértődik, kioktat, de mindezt leszámítva maga az álom. Röviden ennyi. Tudom, ez egy kicsit nyálasra sikerült, de kösz gyerekek, hogy meghallgattatok.
- Michael, szerelmes vagy Sarahba? - kérdezte Tom.
- Tudod, a szerelemhez két ember kell, de Sarah sosem érezné ugyanezt.- válaszolt halkan.
- Michael, mondd el neki! Mondd! Mondd! - kezdett ugrálni Annie.
- Nem olyan egyszerű ez... De elkerülhetetlen lesz.

Ez komoly?
Lassan kinyitottam az ajtóm és besétáltam a szobába. Ekkor anya kiáltott fel, hogy Toméknak mennie kell fürdeni, úgyhogy szó nélkül kirohantak a hálómból. Manapság komoly napirendük van, bár nem értem miért.
Michael és én egyedül maradtunk.
- Még nem láttad a kertet. - törtem meg a kínos csendet.
- És még Charleyval sem találkoztam. - tette hozzá mosolyogva.
Kimentünk a kertbe, megmutattam neki Zarát és Mordredet, majd Charleyt is megsimogatta. A medence partjához értünk. Már szinte teljesen lement a nap. Egyedül Charley nyüszítése hallatszott, aki ki akart jönni lekerített részéről, ám éjszakára mindig bezárjuk.
Újból én szólaltam meg:
- Egyébként jó lett a hajad. Jobban áll.
- Kösz. Neked viszont szörnyű ez a stílus. Nem te vagy. - nevetett fel.
- Milyen kedves... - mondtam ironikusan- De legalább őszinte.
Ezek szerint nincs igaza Zeldának. Michaelnek nem jön be ez a rock stílus egy lányon.
Michael sóhajtott egyet.
- Sarah! Valamit el kell mondanom... Holnap turnéra indulunk és egy hónapig nem fogunk találkozni, úgyhogy valamit tudnod kell.- fordult felém- A te szavaiddal élve, megtaláltam a tökéletes idiótát. Szeretném, ha tudnád, hogy te vagy az. Akármit is reagálsz erre, ez az igazság. És lehet elcsépelt és nyálas ez az egész, de mielőtt elmegyek, elmondom mit érzek.
- Mindent hallottam bent. - néztem rá tágra nyílt szemekkel- És majdnem elbőgtem magam, szóval mielőtt tényleg megtörténne...
- Értem. Hagyjuk inkább. Jobb, ha megyek. Nem kell magyarázkodnod, te jobbat érdemelsz.- szólt csalódottan és hátat fordított.
- Mi van? Most akarsz itt hagyni, amikor... Tudod mit? Hagyjuk. Menj csak! De tudd, hogy mindent miattad tettem, miattad vettem fel ezeket a göncöket, miattad kaptam össze Zeldával, miattad van... Minden! - ordítottam könnyes szemekkel, majd halkan hozzátettem -Te voltál az álmom.
Erre megfordult és csodálkozva rám nézett.
- Te idióta vagy. Remélem tudod. Ugyanarról beszélünk mind a ketten.- rázta a fejét nevetve.
- Tudom. A te idiótád. - léptem hozzá közelebb és meghúztam a frissen festett haját.
Megérintette az arcomat és gyengéden megcsókolt. Nekem lábujjhegyre kellett emelkednem a 154 centimmel, de nem bántam. Hirtelen megszakította a csókot, mire kérdőn néztem rá.
- Csak hogy nehogy túl sok bacilust kapj el... - mosolygott.