Diary of a princess

37.rész

Életem legrosszabb időszakát élem.
Bezárkóztam reggel a szobámba. Senki nem jöhet be. Már két napja semmit nem ettem, egyszerűen nem vagyok rá képes. Még szerencse, hogy szombat van, legalább nem rontom a suliban a légkört.
Csak fekszem az ágyban és pörög az agyam.
Minden az én hibám.
Elveszítettem Michaelt!
Leginkább ez nyomaszt.

Szerintem anya már feladta, annyiszor hívott ki, már mindennel próbált kicsalogatni. Sikertelenül.

Olyan 11 óra körül kopogtak az ajtómon.

-Igen?! - kiáltottam ki.

-Sarah, Mark vagyok, kérlek nyisd ki az ajtót! Beszélni szeretnék veled.- szólt lágyan.

- Ne, beszéljünk így. Most jobb ha nem látsz, ha a tükörbe nézek egy nagy ocsmányságot látok.- halkultam el.

- Hát legyen. Szóval, a kapcsolatunk a romokban hever, nem is látlak soha, nagyon magad alatt vagy. Ma este jelmezes buli lesz egy régi haveromnál és mit szólnál, ha eljönnél velem? Biztosan jót tenne nekünk ha kicsit kimozdulnánk. Ráadásul ilyen buli nem minden nap van! Kérlek, az én kedvemért! - húzta el a végét.

Nem élhetek bezárva örökre!
És nem szomorkodhatok Michael miatt sem...
Ideje lépni!

Lassacskán feltápászkodtam, majd kinyitottam az ajtót.

-Jó, értem jössz? - hadartam.

-Persze, baby! - kacsintott rám.

Lekísértem Markot, majd még annyit mondott, hogy öltözzek hercegnőnek.
Hát oké.
Anya már tudott az ötletről, szóval nem mondtam neki újdonságot...

-Kicsim, mi a baj? - nézett a szemembe.

-Anya...Fogalmam sincs...- ráztam meg a fejem.

- Remélem jót tesz majd ez a kis buli neked, hátha jobb kedvre derülsz!- csapta össze a tenyerét.

- Én is anya.

Kiválasztottuk a megfelelő ruhát, még koronát is kaptam, majd a hajamat is megcsináltuk. Teljesen úgy festettem, mint egy vérbeli hercegnő!
Meg kell hagyni, jó volt most így látni. Teljesen felfrissültnek éreztem magam.

Délben ettem pár falatot, majd véglegesen elkészültem. Nem vettem magassarkút, még ki kell kímélnem a lábaimat. A fülemnek viszont biztosan nem lesz hátrány, ha hozzászokatom a hangos zenéhez.
Mark itt volt értem hatra. Beszálltam a kocsijába, majd végignéztem rajta. Egy Amerika Kapitányos pólót viselt, kék nadrággal és kiegészítőként volt nála egy pajzs, csakúgy mint a szuperhősnek. Megpuszilt, majd sebesen elhajtottunk.

A ház óriási volt, körülbelül a miénknél kétszer akkora. Ahogy beléptünk, sok-sok ember vett körül minket és minden második kedvesen köszöntötte Markot. Egy számomra nagyon ismerős alak közeledett felénk, bár őszintén nem tudtam hová tenni.

- Szia Mark tesó!-ráztak kezet lazán, majd megölelték egymást.

- Hé, Cal, jól nézel ki haver, látszik, manapság sokat edzel!