Diary of a princess

17. rész

Megvettük az italokat, majd leültünk egy asztalhoz.
- Sarah, te félsz tőlem? - kezdett bele hirtelen.
- Öhm, miért gondolod ezt? - vágtam értetlen arcot.
- Csak mert olyan fura vagy. Érzem én, ha nincs minden rendben...
- Mark... Nem vagyok a legjobban. -sóhajtottam- De gondolom ezt megérted. Pár napja derült ki ez az egész Michaeles dolog és még nem igazán dolgoztam fel. Azért egyeztem bele a randiba, hogy kicsit kikapcsoljak. De nem megy. Mindenről Michael jut az eszembe. És ez borzasztó...
- Akkor meg húzzunk innen! - kiáltott fel, majd hozzátette- A kisasszony érdeklődik a foci iránt?
- Még sosem játszottam... - nevettem hangosan.
- Akkor itt az ideje. És játék közben biztos nem fogsz Michaelre gondolni... - kortyolt egy utolsót a Mango Passion Fruit-jába.
Mert ugyebár mi mást rendelt volna? Ez is csak a sors otromba fintora lehet...

Kimentünk a pályára. Már kezdett lemenni a nap, de én nem bántam, hiszem így sokkal hangulatosabb volt az egész. A pályán egy lélek sem játszott. Szépen sorjában kezdtek felkapcsolódni a lámpák. Óriási csend uralkodott a területen, csak a távolban hallatszódott egy-egy kutya ugatása.
- Várj meg itt. - mutatott a padra- Hozok egy labdát.
Szó nélkül leültem. Felvettem a krém színű pulcsim, mert hűvösödött az idő. Behunytam a szemem és élveztem a tavaszi szellőt.
Arra gondoltam, hogy vajon mit csinál?
Nem akarok hinni a képnek. Michael nem ilyen. Nem tenné ezt.
Nagy levegőt vettem és felálltam a padról, gyors léptekkel a kijárat felé indultam. Nem teszem ezt Michaellel!
- Hé, te meg merre indultál?! - kiáltott utánam Mark.
- Sehová. Csak megmozgattam kicsit magam... - hajoltam le a lábfejemig, majd vissza, mintha bemelegítenék.
- Na, jöjjön kisasszony... - intett felém nevetve.

Kivettem a kezéből a labdát, és pattogtatni kezdtem. Egyre erősebben csináltam, csak a móka kedvéért.
Kicsit elnéztem a lendületet, mivel egyenesen Mark homlokának csapódott.
- Jaj, nagyon sajnálom! Úristen! Minden rendben? - kapkodtam utána.

Szegény Mark lesápadt és össze-vissza dűlöngélt. Odasegítettem a padhoz, azután leültettem. Volt nálam egy kis víz, a zsebkendőmre lögyböltem és a homlokára tettem.
- Jaj, Mark, mondj már valamit! - kérleltem.
- Mindig szerzel nekem valami meglepetést...- mosolygott, miközben nyomkodta a dudorát.
Erre semmit sem mondtam. Törölgetni kezdtem az orcáját.
- Jobb, ha a mai edzésed elmarad... - hunyta le a szemeit nevetve.
- Egyetértek.
A Nap már teljesen lement. Sötét volt mindenütt, a csillagok gyönyörűen ragyogtak az égen. Minden hallgatott. A pályán kínos csend következett be. Egyikőnk sem szólalt meg.
- Szerintem már jobb a kinézeted.- mondtam halkan, miután végignedvesítettem az egész arcát.
- Köszi. Most viszont jobb, ha hazamész. Késő van már. - csendesedett el fokozatosan.
-Várj. - tettem kezem az arcára- Csak hogy gyógyulj...
Közelebb húztam magam hozzá és gyengéden megcsókoltam, amit viszonzott. Több percig csókolt, majd a nyakam felé haladt.
Kirázott a hideg. Elhúzodtam.
- Jobb, ha most megyek. Majd találkozunk... - néztem a szemébe, majd felpattantam.
- Hé, jövőhét pénteken szülinapom lesz és bulit szervezek a csapatommal. Ugye számíthatok a srácokra? És persze rád. - mosolygott.
- Majd meglátom. - kacsintottam rá.
- Azért még kikísérhetlek?
- Megengedem.
Ezzel kiindultunk a pályáról egyenesen haza.
Beszélgettünk. A házunk előtt váltak szét az útjaink.

Újból megcsókolt.