Diary of a princess

7. rész

Reggel nyolckor kint álltam a strandon Charleyval. Fekete, nagy karimájú kalapot viseltem, Dolce & Gabbana napszemüveget és egy bordó tavaszi ruhát. Úgy néztem ki, mintha Hollywoodból érkeztem volna a negyvenes évek világából. (az outfitem egyszerre volt stílusos és hasznos is, mivel álcaként szolgált...) Két óra alatt körbejártuk a strandot, átkutattuk minden szegletét, mire megláttam Zeldát. Követni kezdtem. Ebben a pillanatban kérdeztem meg magamtól, hogy miért hoztam magammal Charleyt, aki leginkább a homokban játszadozó gyerekekkel akart volna lubickolni... Manapság elég meggondolatlan vagyok. Egyébként meg miért engedik ezeket a szegény gyerekeket fürdőzni? 20 fok van, ha nem kevesebb. Még csak tavasz!! De ez más dolog...
Tehát követtük Zeldát egy nagyobb büféhez, aminek Desert Beach volt a neve. Kikötöttem Charleyt egy oszlophoz, én pedig a fa építményen kívül leskelődni kezdtem egy ládán állva. Zelda leült egy asztalhoz, majd nemsokára megpillantottam Lukeot, aki Zelda felé igyekezett. Barátnőm felugrott és megölelte, majd megcsókolta! Szám elé kaptam a kezem a döbbenettől és majdnem leestem a ládáról. Hirtelen egy ismerős hangra lettem figyelmes. Calum dumált nagyban valamit Ashtonnak. Rájuk néztem, majd 'kicsit sem feltűnően' lehajtottam a fejem, motyogni kezdtem és tovább álltam. Ők kérdőn néztek rám, majd megvonták a vállukat és bementek a büfébe. Óriásit sóhajtottam. Inkább nézzenek hülyének, mint hogy felismerjenek... Ebben a pillanatban ránéztem az oszlopra. Eltűnt Charley! Teljesen bepánikoltam, kiáltozni és futkosni kezdtem, még a vízbe is bementem térdig, de mindez hiába. Persze eközben résen voltam, nehogy meglássanak Zeldáék. Vajon Michael is itt van valahol? Biztosan ő is a büfében... De ekkor nem Michaelre kellett volna gondolnom, hanem Charleyra! Pár perc értelmetlen ordítozás és futkározás után feladtam. Leültem az aszfalt padkájára és a távolba meredtem. Hogy nekem miért kell mindig mindenbe beleütni az orromat? Jobb lett volna, ha otthon maradok. Most mi lesz Charleyval?
Tehetetlenül üldögéltem egy ideig, mire valaki mögülem elém tartotta a kölyök labradoromat. Kikaptam a kezéből, megöleltem és gügyögni kezdtem hozzá, mire a mögöttem álló alak hangos nevetésben tört ki. Megfordultam és Michaellel találtam szemben magam. Napszemüveget viselt egy felhajtott fekete nadrággal és egy kék rövidujjúval, a lábán pedig megakadt a szemem, mert nem volt semmi rajta.
- Te mindig így gügyögsz a kutyádhoz? - kérdezte szórakozottan.
- Te meg nem hordassz cipőt? Vagy legalább egy strandpapucsot? Gombás lesz a lábad... - néztem elképedve a lábfejét.- Undi.
- Én kérdeztem hamarabb. - jelentette ki határozottan.
- Az én kérdésem fontosabb. - fordítottam neki hátat és elindultam a kijárat felé Charleyval a kezemben.
- Tudod, bementem a kis vakarcsért a vízbe és nem hiszem hogy oda cipőbe szokás járni...- loholt utánam.
Megtorpantam.
- Te kiszedted a vízből Charleyt? - képedtem el.- Mit keresett ott? És honnan tudtad, hogy az enyém? Amúgy nem korcs.
- Tehát elindultam a fiúkhoz. Útközben megakadt a szemem egy kalapos, rikácsoló dámán a vízparton...- kezdett nevetni- Egy ideig néztem a szenvedését és röhögcséltem magamban, utána, amikor leült, megismertem ezt a merengő tekintetet. - vette le rólam a napszemüveget.
- És honnan tudtad, hogy melyik kutya az enyém? - kaptam ki kezéből a szemüvegem.
- Látsz más állatot errefelé? Khm, és nem akartam, hogy esetleg rossz kezekbe kerüljön, mivel állatot behozni tilos...- mutatott a tőlünk pár méterre lévő táblára.
- Jaj, de hülye vagyok!- kaptam a fejemhez, majd hozzátettem- Jobb ha megyek innen...
Ezzel elindultam újból a kijárat felé, de elfelejtettem valamit. Letettem a földre Charleyt, és visszasiettem Michaelhez.
- Nem gügyögök Charleyhoz, csak nagyon ritkán.- mondtam komolyan.
- Á, világos. - bólintott, majd megfordult és ellenkező irányba indult el.
- Egyébként, tartozom neked eggyel Michael. - kiáltottam utána- Nincs kedved inni valamit? Persze nem itt... - nevettem zavartan.
- Ki nem hagynám. - fordult meg újból egy mosollyal az arcán.
- Cipőt felvenni ne felejts! - vigyorogtam rá.