Diary of a princess

26.rész

- Mikey, Mikey, Mikey...- nyávogtam, miközben a mellkasához bújtam- Olyan jó illatod van... Á...

Édesen rám mosolygott.

- Hm, te meg cuki vagy miközben a nevemet nyöszörgöd. De azért ne szokj rá, hosszú távon furcsa. - nevetett rekedtes hangján.

-Mikeeeey...- változtattam el újból a hangom.

Összeborzolta a hajam.

-Nem fájt?- kérdezte pár pillanattal később.

- De. De nem vészes, mert te vagy a szerencsés, akivel...

- Megtisztelő volt Hiéna.- puszilt meg a homlokomon.

- Nem is tudom mi lenne nélküled...- gondolkoztam el.

- Ha nem lennék itt, akkor most biztosan a sport barátunkkal tetted volna meg. - vigyorgott gonoszan.

- Ha-ha-ha. De vicces valaki... Még valahogy le kell koptatnom őt. Anya nagyon nagy fanja Marknak, mindenképpen azt akarja, hogy vele legyek. Nehéz lesz. Amióta Mark a képben van, azóta ő az Isten, te meg aki mindig csak bánt engem. Valahogy be kell bizonyítanunk, hogy ez nem így van. - mondtam a szemébe nézve.

- Majd bebizonyítom.- nevetett föl hangosan, de hangokat hallottam lentről, ezért befogtam a száját.

Csak értetlenül nézett rám. Magamra kaptam a takaróm és óvatosan kinyitottam az ajtót.
Kicsit hangosra sikerült.
Anyáék hazaértek.
Ne, könyörgök, ne.
A Mayle család is itt van. Róluk csak annyit, hogy meleges pasi, tizenöt évvel fiatalabb barátnő és agyonsztárolt gyerek.
Kedvenceim. Anyáéknak valami munkatársuk volt régen, vagy valami ilyesmi. És jóban vannak. Régen minden este itt boldogítottak, de szerencsére az elmúlt két hónapban nem nagyon jöttek hozzánk.
Persze, hogy pont most kellett meglátogatni minket itthon.
Azt hittem, hogy náluk találkoznak anyáék és ide biztosan nem jönnek.
Hát tévedtem.

- Sarah, te vagy az? - kiáltott fel az emeletre anya, az ajtónyitást hallva.

Michaelnek hátraszóltam, hogy mindjárt visszajövök. Ő csak nevetve rázta a fejét.

- Hellóka.- köszöntem a lépcsőfordulóban állva egy műmosollyal.

Minden szem rám szegeződött. Csend volt. Nem tudtam teljesen végignézni Mayle-éken, mert anya megtörte a csendet.

- Édesem, miért vagy egy szál takaróban? - kerekedett ki a szeme.

- Mindjárt lejövök, csak átöltözök... És amúgy Michael...- kezdtem bele, de Michael mellém ugrott a fekete farmerében.

- Helló Mr és Mrs Adaline! - emelte magasba a kezét Mikey.

Mostmár mindenki hosszasan bámult minket, amit nem is csodálok.

- Ez meg ki? - kérdezte értetlenül Diana, anyára nézve.

- Sarah barátja... Michael. - nézett Mikeyra anya.

- Sarahnak van barátja? Jézusom! - döbbent le a nő.

Ja, ez ennyire hihetetlen?!

- Igen! De azt azért megkérdezném, hogy miért vagytok egy szál nadrágban és plédben... - nézett rám apa magyarázatot várva.

- Most megyünk felöltözni...- mutattam az emeletre zavartan, majd sietősen felmentünk mind a ketten.

-Á, de ciki... -szökkent mellém Mikey, mint egy óvodás.

- Az. És most el kell mondanunk...- forgattam a szemem.

- Miért? -nézett rám értetlenül.

- Mert úgysem vennék be, ha valamit kitalálnánk... Na, meg nem szeretek hazudni! - magyarázkodtam, miközben a fürdőszobába indultam ruháimmal a kezemben.

- Jól van, akkor mondjuk el. Amúgy nem mersz előttem felöltözni vagy mi? - mutatott rám nevetve, míg belebújt a pólójába.

- Most nincs hozzá hangulatom.- nevettem föl gonoszan, majd bezártam a fürdőszoba ajtaját.

- Mellesleg láttalak már pucéron! - kiáltotta utánam.

- Tudom. - mondtam gúnyosan.