Diary of a princess

29. rész

-Felvittem a cuccaimat a szobádba, amiket elhoztam a fiúktól.- szólalt meg Mikey, miközben pizzát ettünk apával.

- Rendben. Majd megnézhetem a zenei felszereléseidet? - csillant fel a szemem.

- Hát miért ne? - mosolygott rám.

Gyorsan megettük a kaját, apa a dolgozószobájába vonult, mi pedig fel az emeletre.

- Na, akkor megmutatod? - nyaggattam Mikeyt.

- Tessék. - emelte föl a gitárját.

Kikaptam a kezéből és idétlenül pengetni kezdtem rajta. Még fejeket is vágtam hozzá.

- Imádok gitáron idétlenkedni... Olyankor mindent elfelejtek és csak rázom a fejem össze-vissza. Mindig a Zeldáén bohóckodtam. Néha szerintem a szívbaj jött rá, mert majdnem elejtettem. - nevetten föl.

- Jaja. Rám is a szívbaj jött az előbb, amikor majdnem kicsúszott a kezedből.- bólogatott hevesen.

-Remélem engem féltettél, hogy rám esik és valami bajom lesz. Ugye? - kaptam föl a mondandóm végén a fejem, mert Michael lefotózott.

- Ez megy mindenhova fel...- vigyorgott gonoszan.

- Michael Gordon Clifford! Feljelentelek személyi jogsértésért! - dobtam a gitárt az ágyra és Michaelre vetettem magam, hogy megszerezzem a telefonját.

- A saját pasidat feljelented? Most csináltattunk közös tetkót! - nyomta tenyerét az arcomba, miközben minden erőmet bevetettem a célom érdekébe.

- Hah, simán! - húztam fel a szemöldököm.

- Jó. Tégy úgy. -nyomkodta az Iphone-ját- Kész is. Twitter... Insta... Pipa.

-Rendben, de ebből baj lesz. Gondolj csak bele, a kis rajongóid hogy ki fognak majd akadni... - sétáltam a tükörhöz.

- De én már kiléptem. Normális életem van, normális tennivalóim és egy kicsit sem normális barátnőm...- játszotta magát a mondandója végén.

- Akkor mindenből a legjobbat kapod... Tényleg... Mikor is jön haza anyukád?- igazítottam meg a hajam.

- Ennyire el akarsz zavarni? - nevetett fel.

- Nem, csak megkérdeztem valamit.- fordítottam hátat magamnak és egyenesen rá néztem.

- Holnap reggelre itthon lesz. Úgyhogy ez az utolsó estém veled...- sétált felém, majd magához szorított.

- Miért, soha többet nem találkozhatunk?- nevettem.

- Jézusom, Sarah, olyan kérdéseid vannak... - borzolta össze a hajam, amit az imént igazítottam meg.

Kezeimet a hátára helyeztem és szorosan hozzábújtam. Imádom az illatát... Mindig biztonságban érzem magam ettől az illattól. Nem tudom miért, de megnyugtat.
Több percen keresztül csak ölelt és simogatta a hátam.

- Michael...-törtem meg a csendet- Hihetetlenül szeretlek. El sem tudom mondani, mennyire.

Kicsit engedett az ölelésből.

- Én is, Hiéna.- puszilt homlokon, ám ebben a percben Annie rontott be a szobámba a telefonommal a kezében.
Lent felejtettem...

- Zelda az.- nyújtotta át.

Michaelre pillantottam. Ő csak megvonta a vállát.
Fel kell vennem.

-Szia Sarah! - kiáltotta a telefonba.

- Szia...- válaszoltam meglepetten.

- Jézusom, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ordibálta egyre hangosabban.

Kihangosítottam.

- Minden rendben? - kérdeztem aggódva.

- Ó, ennél még sosem voltam boldogabb! Képzeld, miután Michael kilépett, ugyebár megüresedett egy gitáros állás a fiúknál... És Lukey leszerződtetett engem!- sikította.

- Ó, ez nagyon jó! - mondtam kedvesen.

- És ezt mind neked köszönhetem Sarah! Ha nem jössz össze Michaelel, akkor most nem lennék itt! Egyszerűen hihetetlen! Örök hála! - hadarta jókedvűen.

- Hát. Így is mondhatjuk...

- Jaj, bocsáss meg, de mennem kell, most fogok bepakolni Luke-ékhoz! Mindenképpen beszélünk majd, puszi! - tette le hirtelen.

Michaelre pillantottam, aki csak bambult a távolba.

- Legalább boldog.- mosolyodott el.

- Igen... Azt hittem, hogy megöl.- ráztam a fejem.

- Most kimegyek a fürdőbe.- kerülte a tekintetem.

Felállt és elindult.

- Hé, várj...- ugottam utána- Tudom, hogy nehéz és fáj. Sajnálom...

-Nem a legjobb érzés, ha csak úgy lecserélnek... De én léptem ki... - simította meg az arcom, miközben rám mosolygott.

Ez egy szomorú mosoly volt.