Diary of a princess

36.rész

Két hónap...
Két hónap telt el azóta a bizonyos dolog óta.
Mark és én azóta egy pár vagyunk. Húha. Igen... Nagyon sokat köszönhetek neki, végig mellettem állt, míg meg nem gyógyultam. Mostmár szerencsére minden rendben, Charley is a régi, anyáék is rendbejöttek.
Szóval Mark...
Abban az időszakban törődésre és szeretetre volt szükségem, amit tőle mind megkaptam. Talán ezért is mentem bele a dologba. Itt volt valaki, akinek fontos voltam és segített engem. Szeretem őt.
Most felmerül bennem a kérdés: szerelem-e amit érzek?
Á, ez nem az. Ez annál sokkal másabb. Olyan, amikor azt érzed, szeretsz vele lenni, megértitek egymást, talán még jól is mutattok együtt, de ha meglátod, nem fog el az az érzés, hogy jézusom, ő itt életem szerelme és örökké vele akarok élni. Maximum ennyi: hát igen, nem ronda.
Ez a kegyetlen igazság.
Az elején még többet éreztem, mint szimpla barátság, ám mára... Semmi sem maradt.
Ráadásul ez egy ördögi kör, mert csak úgy nem szakíthatok vele! Biztos, hogy kihatna Anniékre és az edzésre.
Mindenki boldog körülöttem, anyaék örülnek, hogy végre van egy biztos pasim, Anniék nyilván, mindig is imádták edzőjüket. Mark pedig szerelmes. Méghozzá belém. Hah, ki gondolta volna?
Mellesleg, teljesen összeomlottam. Nem mozdulok ki, még Charleyt is csak éppen, hogy megetetem. Egyszer mentem el Markkal a Starbucksba. Nincs is kedvem vele menni sehová.
Éppen iskolába még bejárok. De annak sincs értelme.

Zelda mesélte, hogy Michael visszatért és minden olyan, mint rég.
Szerinte hamarosan jobban leszek, csak adjak időt magamnak. Remélem, igaza van.

Viszont mára már nincsenek álmaim, nincsenek vágyaim, nincsenek céljaim, úgy érzem, nincs értelme az egésznek.
Az egész életemnek.
Michael nélkül már nem.