Diary of a princess

38.rész

-Michael? - nyitottam ki a szemem.

Ő volt az első, akit megpillantottam. A jobb csuklómat a kezében tartotta.

-Sarah, istenem, a frászt hoztad rám!! Azt hittem nem kelsz fel! Neked amúgy teljesen elmentek otthonról? Mit gondoltál? Csak úgy kimész a mosdóba, aztán meg a kertben találunk rád Michaellel együtt?! Ráadásul hónapok óta depressziós vagy, csinálj már valamit magaddal... Teljesen elment tőled a kedvem! Elegem van a szenvedéseidből!-hajolt felém Mark.

Újra behunytam a szemem.

-Hagyd már, ez nem segít! Mellette kéne állnod! Nem csak ilyen esetekben, hanem mindig!! Ő ezt érdemli, még akkor is, ha nem mindig mutatjuk!-emelte fel a hangját Michael.- Én már csak tudom...

A hangja elcsuklott és szomorúan rám nézett.

Mark szó nélkül, kissé sértődötten kiviharzott.
Csak most néztem igazán körül.
A bal csuklóm be volt kötve, furcsa, fehér színű köntösfélében voltam, a hajam fel volt fogva. A tegnapi sminkemnek már sehol sem volt nyoma.
Még mindig nem voltam teljesen magamnál, kissé homályosan láttam.

-Hol vagyok?-emeltem fel kétségbeesetten a fejem.

-Kórházban. Múlt éjjel megpróbáltad magad ölni... - nézett le a padlóra.

-Újra itt?! A kórházban... Haha, ez lassan a közös találkahelyünk! - mondtam halkan, de az irónia érezhető volt.- Jobb lett volna, ha sikerül tegnap...- csordult ki egy könnycsepp a szememből.- Itt úgy is csak ezt a hülye Markot kell elviselnem... Két hónapja ki sem mozdultam otthonról, mindentől elment az életkedvem, teljesen összeomlottam!

-Sarah, nyugodj le... Jaj, ne beszélj már hülyeségeket! Te mindennél fontosabb vagy számomra!- ráncolta össze a szemöldökét.

-Persze, te meg otthagyásban vagy profi! Mikey, ne nézz már hülyének. Kérlek...- kezdtem nagy sírásba.

-Ó, istenem!! Nézd!- tűrte fel kockás ingjének kissé dühösen az ujját.

A bal alkarja tele volt vágásokkal...
Öt óriási és körülötte sok apró.
Egyre erőteljesebben bőgtem.

- Hat napja jöttem ki. Nem bírtam nélküled, de te Markkal voltál és nagyon is boldognak tűntél azon a délutánon, amikor együtt flangáltatok! Azt hittem, szereted őt, így nem is kerestelek, hiszen ő törődött veled, velem ellentétben. Rájöttem, hogy egy utolsó seggfej vagyok és bármit megtettem volna, hogy visszakapjalak, de beismertem, hogy nincs esélyem Mark mellett, aki mindig ott volt neked és meghallgatott, vigasztalt, ápolt. Tehát, úgy éreztem nincs nélküled értelme!
Na, meg azt hittem, utálsz és nem is akarsz látni... - ráncolta a szemöldökét újból.

-Így is volt, egészen addig, ameddig rájöttem, hogy Marktól semmit nem akarok, én csak és kizárólag téged szerettelek. Igazából mindig is téged akartalak! És mellesleg fel sem vetted a telefont és az SMSekre sem válaszoltál nekem!-próbáltam abbahagyni a sírást.

-Aznap cseréltem le a telóm, mert miközben mentem haza tőled, olyan dühös voltam, hogy szétvertem az egészet! És a számom is megváltozott.- próbált magyarázatot adni nekem, mire elővette az új, szürke IPhone 6S-ét.

-Á, miért vagyunk ilyen rohadt hülyék?!- nevettem el magam.

-Egy jó kapcsolathoz két hülye kell...-simította meg az arcom mosolyogva.

-Mikey, én egyszerűen nem... Nem...- habogtam.

-Nem tudok nélküled élni!- fejezte be a mondatom, majd közelebb lépett és gyengéden megcsókolt.

Újból éreztem a megnyugtató és a meleg érzést, ami az egész testemet átjárta.

-Szeretlek Sarah, nem is tudod, mennyire!- puszilta meg a homlokom, ami már nagyon de nagyon hiányzott!

Beletúrtam a hajába.
Pirosas a haja! A szőke már a múlté... Uuha!
Most tűnt fel.
Mentségemre legyen, hogy tegnap este nem voltam magamnál...

-Jobban szeretlek, te idióta piros hajú!-nevettem el magam.

Ebben a pillantban anya és apa siettek be.

-Sarah!!! Kislányom!! Most hívott Mark és jöttünk, ahogy csak tudtunk!- rohantak mindketten az ágyamhoz.

-Már megint mi történt? Sarah...- ráncolta a szemöldökét apa.

-A tegnapi buliban kicsit sokat ittam és megvágtam magam, de Mark ezt észre sem vette, nem is foglalkozott velem... Michael mentett meg.- mosolyodtam el a mondandóm végén.

-Michael, te mit kerestél ebben a buliban?-kérdezte apa.

-Marknak és nekem közös baráti társaságunk van, mondjuk így... - mosolygott apára Mikey.

-Mr Scott, az orvosod, azt mondja, holnapután haza is jöhetsz, ha minden rendben lesz. -szorította meg anya a kezem.

-Szuper!- mosolyogtam.

-Hihetetlen, mindig történik veled valami kislányom...- rázta a fejét apa.

-Remélem az elkövetkező időszakban nem kell bejárnom ide!- nevette el magát anya.

-Ígérem!- mosolyogtam.

-Sarah, most nagyon sietnünk kell, el fogunk késni, apádnak fontos találkozója van, én meg elkísérem... De délután jövünk!- mondta anya megbánóan.

-Rendben.

Anya és apa elmentek, Michaellel újra kettesben maradtunk.

-Most pihenj, szeretném, ha holnapután már tényleg hazamehetnél... És ha jobban leszel, akkor egyre többet lehetünk majd együtt!- puszilta meg a csuklóm, amin nagyon sok fehér kötés volt.

-Igen, már alig várom! - nyomtam egy puszit az arcára.

Már csak Markkal kell valahogy szakítanom.
Ami nem lesz olyan fényes, ahogy érzem.