Diary of a princess

20.rész

Miután felkeltem tizenkét órakkor, lementem enni valamit és vitamint bevenni. Sokkal jobban éreztem már magam. Apa reggelizett Annievel és Tommal. Anya pedig ruhákat próbált estére a gardróbjában. Bementem hozzá.
- Szia anya! Hát te? - köszöntöttem.
- Szia édesem, sikerült felkelned? - adott egy puszit.
- Ja, pihennem kellett. Elég fáradt voltam, biztosan a betegség miatt...- válaszoltam.
- Jobban vagy már, drágám? - érdeklődött.
- Sokkal... Te már öltözködsz? - kérdeztem.
- Igen, a megfelelő ruha kiválasztását időben el kell kezdeni! - bújt bele egy fehér pántos ruhába.
- Én még nem tudom, mit vegyek föl...
- Bármit is veszel, gyönyörű leszel! - puszilt meg újból, majd témát váltott- Na és mi van Markkal? Akkor most jártok?
- Anya, ez bonyolult... Nem tudom.- sóhajtottam.
- Jól van, majd meglátjátok, de tudd, hogy nagyon szurkolok nektek! Annyira örülnék neki, ha összejönnétek és elfelejtenéd végre Michaelt!- mondta, miközben egy újabb ruhát próbált.
- Tudom. - mosolyogtam rá, majd kimentem Charleyhoz az udvarra.

Szokásához híven ahogy meglátott, ugrálni, futkosni kezdett. Miután lehiggadt, leültem a napágyra a medenceparton, ő pedig mellém feküdt. Sokáig csendben ültem, ami kivételes, mivel szeretek magamban beszélni. Vagyis Charleyhoz.
Végül mégis csak megszólaltam.

- Michaelt vissza kell szereznem. - jelentettem ki rá nézve.

Okos pofiját felemelte és lihegni kezdett. Ezt vegyem egyetértésnek? Annak veszem.

- Hiányzik... Neked is?- néztem rá újra, mire letette fejét az ölembe és halkan nyüszíteni kezdett.

Igen. Neki is.
Szeretek vele beszélgetni. Mindig megnyugtat a jelenléte.

Mivel hétre kellett mennünk, még volt sok időm. Kicsit napoztam, ami nagyon jót tett a sápadt, hófehér bőrömnek, kapott egy kis színt. Kettő óra körül megebédeltünk, majd kiválasztottam a ruhám. Könnyen megvolt az egész. Bordó, lenge ujjatlan és csőszoknya. Először balerinát akartam felvenni, de amikor megpillantottam magam a tükörbe, inkább átcseréltem a fekete magassarkúmra. Túl lapos volt az egész. A hajamat belokniztam és oldalra tűztem szokásos tincsem. Tökéletes.
Segítettem Annienek összekészülni, majd megetettem Charleyt és a macskákat.

A tabletemen kezdtem böngészni, hogy valamivel elüssem az időt. Egyszer csak megpillantottam a Facebookon, hogy ma este héttől 5SOS koncert lesz a Qantas Credit Union Arenában. Ott, ahol először találkoztunk.
Inkább bezártam mindent és otthagytam a tabletet. Csak felidegesítem magam.

És már fél hét volt. Hamar eltelt az idő.

Autóba ültünk és elindultunk a rendezvényközpontba. A hely tele volt emberekkel, akik között leginkabb fiatalok voltak. Ahogy végigvonultunk a folyosón, mindenki ránk szegezte a tekintetét. Egyik pillanatban egy ötvenes éveiben járó nő pattant elém. Anyáék is hátrafodultak a nő közeledésére. Kék ruhát viselt, fekete haját pedig kontyba fogva hordta.
- Ó, kedvesem, annyira örülök, hogy megismerhetlek!- ölelt magához.

Én értetlenül néztem a családomra, akik csak annyira voltak meglepettek, mint én.

- Hannah Abbleton. Mark anyukája. - rázott velem erőteljesen kezet, majd hozzátette- Te bizonyára Sarah. Egyből tudtam, hogy te vagy az, amikor megláttalak. Mark már annyit mesélt rólad!
- Tényleg? - kérdeztem kicsit furcsállva.
- Anya, anya! Állj le! Sarah, sajnálom...-jelent meg Mark.
- Jaj, Mark, majd beszélünk, én magatokra hagylak benneteket...-kacsintott Mrs Abbleton, majd anyáékhoz ment, gondolom bemutatkozni.
- Anya néha túlzásokba esik... Bocsi... - nézett rám bocsánatkérően.
- Semmi baj Mark... - mosolyogtam rá- Hé, miket mondtál te rólam?
- Ó, csak hogy fejen csaptál, elmentünk inni valamit, meg hogy edzésen találkoztunk. Anya mindig túlkombinálja a dolgokat... Körülbelül úgy tekint rád, mintha a feleségem lennél! - nevetett fel, miközben sétálgatni kezdünk az óriási teremben.
- Á, értem. Nyugi, ez abszolút nem gáz. - nevettem én is.
- Gyere, igyál valamit.- mutatott az italos pult felé.
- Köszi. - mosolyogtam.
Egy-egy pezsgővel a kezünkben kifelé indultunk, ám jött velünk szemben egy csapat, akik magukkal rángatták Markot. Egyedül maradtam. Megkerestem anyáékat, mivel mást nem ismertem innen. Egy asztalnál üldögéltek mindannyian Mark anyjával és nagyban nevetgéltek. Leültem hozzájuk és próbáltam bekapcsolódni, de nem igazán sikerült. Sok ideig csak ültem és bámultam ki a fejemből.
Mark jelent meg hirtelen lányok társaságában, akik minden szavát csak úgy itták.
- Mikor lesz a köszöntés? - kérdezte Mark, kicsit becsiccsentve.
- Akár most, drágám. - csettintett Mrs Abbleton a pincérnek.

Mindenki körbe állt az égő, óriási, focilabda alakú torta körül. Mark középre ugrott, mellé pedig az a sok szőke lány, csupa miniben. Mindenki egyszerre ordította, hogy 'Boldog Szülinapot, Mark!', majd szeletelni kezdték a tortát. Mrs Abbleton adta át az ajándékot, amibe mi is adtunk pénzt, ám meg nem tudnám mondani, hogy mi is az pontosan.
Evés után tánc következett, Anniék is táncra perdültek apáékkal együtt. Kérdezték, hogy jövök-e, de inkább nemet mondtam, nem volt hozzá hangulatom. Mark a csajokkal ugrált össze-vissza, de már teljesen részeg volt, alig tudott mozogni. Egyik lány után a másikat csókolgatta.
Rám sem hederített.

Hirtelen belém nyilallt valami. Az órára pillantottam. Kilenc óra múlt húsz perccel.

Jézusom...
Sarah, mit keresel te itt?!

Anyához siettem, akinek annyit mondtam, hogy most mennem kell, de majd később megmagyarázok mindent. Ő csak bólintott egyet. Szerintem fel sem fogta igazán, hogy mit mondok, annyira benne volt a táncban.

Kisiettem az utcára, ahol bepattantam egy taxiba.
- Hová lesz hölgyem? - nézett hátra a sofőr.
- A Qantas Credit Union Arenába!