Lassacskán nyitottam ki szemeimet.
Egy kezet éreztem a derekamon. Hátra pillantottam mosolyogva.
Michael.
Hallottam, ahogy a levegőt veszi. Nyugodtan, szuszogva.
Olyan volt, mint egy nagy óvodás.Ám a mosolyom egy szempillantás alatt lefagyott.
Michaelen nem volt póló. Meztelen felsőteste simult hozzám.
Hirtelen lendülettel ugrottam ki az ágyból.
- Michael! Michael kelj föl!
- Sarah, mi van? Mennyi az idő? - hunyorgott, mert a Nap belevakított a szemébe.
- Istenem, Michael mit csináltunk mi?! És várj, miért nincs rajtam a pizsamanadrág?- néztem végig magamon.
- Inkább te mit csináltál az éjszaka? - kelt fel nehézkésen.
- Michael, mondd már el, nem vagyok a legjobb hangulatomban! Mit csináltunk?!- kiáltottam rá.
- Filmeztünk. - mondta unottan.
- Eddig én is képbe vagyok. - válaszoltam ingerülten.
- Nyugi... Szóval pezsgőztünk és te egy kicsit túlzásba estél. Megittál két üveggel... Kikapcsoltad a filmet és bevadultál. Kissé becsiccsentettél. Énekelni kezdtél és ki akartál ugrani az erkélyről, de szerencsédre visszatartottalak, aztán rám vetetted magad. -vigyorgott pimaszul.
- Jézusom, Michael... Most szivatsz?!- kerekedtek ki szemeim.
- Úgy nézek én ki?! Szóval levetted rólam a pólót és ledöntöttél az ágyra. De mivel nem voltál magadnál, én pedig nem akartalak kihasználni, leállítottalak. Te viszont nem hallgattál rám és ledobtad magadról a nadrágot... Erre felemeltelek és kivittelek a fürdőbe lemosni az arcod, hátha attól észhez térsz. Ezután visszakísértelek az ágyba, de sehogy sem akartál nyugton maradni. Azt mondtad, hogy csak akkor alszol el, ha mesét mondok. Szóval meséltem neked, majd nagy nehezen elaludtál. - csapta össze tenyerét a mondandója végén.
- Ezt most találtad ki.- vágtam furcsa arcot.
- Dehogy, nézd itt van a két üres üveg is...
- Ez nagyon ciki.-hajtottam le a fejem.
- Figyelj, legalább tudom, hogy milyen is vagy, ha nem vagy magadnál.- nevetett tovább.
Bemásztam mellé az ágyba.
- Michael, bocs, hogy majdnem megerőszakoltalak.- szorítottam magamhoz még mindig meztelen felsőtestét - Híztál, mióta nem láttalak. - kacagtam fel, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Visszatért a valódi én... - nevetett, majd összeborzolta a hajam.
- Egyébként tizenegy óra van. - igazgattam a hajam.
- Egyébként nem lehet igaz, hogy a második randink sem sült el úgy, ahogy elterveztük...- borzolta össze újból a 'sörényem'.
- De, igaz. - bújtam hozzá- Szeretsz?
- Nem.- csókolt meg.Pár percig csak feküdtünk és olyanokról mesélt, hogy miket csináltam még az éjszaka. Csak azért, hogy zavarba jöjjek.
Nem vagyok büszke magamra. De ami megtörtént, az megtörtént. Ezeket nem tudom megváltoztatni.
Michael viszont bebizonyította, hogy tényleg szeret, hiszen ha ez nem így lenne, nem állított volna le amikor letámadtam. Mellesleg sose gondoltam volna magamról, hogy ilyet tennék részegen.
Ezentúl távol tartom magam az alkoholos italoktól.Megcsörrent a telefonom.
Az ágy alól szólt.
- Ez meg mit keres ott?- néztem értetlenül Michaelre.
- Fogalmam sincs. Én sem tudhatok mindent! - rázta a fejét hangosan kacagva.
Bemásztam az ágy alá, kihalásztam az Iphonet.
Anya.
- Szia, anya!
- Sarah, hol vagy már?- aggódott anya- Már háromszor hívtalak.
- Bocsi, csak nem hallottam, beesett a telefon az ágy alá. Nemsokára indulok haza. - hadartam.
- Az arénában vagy?
- Igen.
- Érted jövök, tíz perc és ott vagyok.
-Okés. Puszi.
- Pusz.Michaelre néztem.
- Anya mindjárt itt van értem.
- Ne máár...- változtatta el a hangját, majd beburkolózott a takaróval és magához húzott.
- Hidd el, maradnék én, drága kicsi Michaelem, de hív a kötelesség. - mondtam vigyorogva, majd kimásztam az ágyból.Magamra húztam a pizsamanadrágot és Michael kabátját.
- Ha nem haragszol, ezt kölcsönveszem.
- Lopjad csak, lopjad.- legyintett mosolyogva.
Ő is magára kapta a pólóját, majd kikísért.Anya az aréna parkolójában várakozott. Hátra tettem a csokor rózsát a csomagtartóba. Mielőtt beszálltam volna a kocsiba, megcsókoltam Mikeyt.
- Sarah, ezentúl semmi sem állhat közénk, ígérem.- vágott komoly arcot.
- Én is. - pöcköltem meg az orrát mosolyogva.
YOU ARE READING
Diary of a princess
Fanfiction"-Miért vagy velem ilyen kedves? - Mert én nem a nagyképű hiénát látom benned."