EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 1 ▪︎

- Ne hagyj itt! -

Mi kell ahhoz, hogy Oikawa lerészegedjen? Egyszerű!
Egy: ivással "felejthető" problémák.
Kettő: hazafelé útba eső bár.
Három : egy jóbarát a.k.a Iwazumi Hajime, aki valamiért nem számolja, hogy kapitánya talán már a tizedik körét issza zsinórban.
Bár közel sem ivott annyit mint 'Kawa, de ő is némileg érzi a hatását. Bele is bambul a mellette ülőbe, míg az poharával ismerkedik.

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

• Iwa-chan! Ugye tudod, hogy már vagy... 3 teljes perce engem bámulsz!? -hirtelen feleszméltem szólítására. Majd miután végig mondta visszafordultam a pult felé. "Mit sem törődve" azzal, amit mondott, kértem még egy kört. Na jó, talán kicsit zavarba jöttem, hogy észre vette. Utána nem is nagyon néztem felé. Csak akkor, mikor egy nála is boldogabb nyakon öntötte sörrel.

• Figyelhetnél te idióta! -szóltam a dülöngélő, látszólag törzsvendég férfinak.

• Nyugi Iwa! Hagyd! Elmegyek a mosdóba, kimosom. -fogta meg alkaromat nyugtatva a feladó.

• Ne maradj soká', még haza is kell menned! -szóltam utána. Visszaintve jelezte, hogy hallotta.

Utána néztem, hogy biztosan odaér-e a kijelölt célajtóhoz. Nehezen, de eltalálta a kilincset és bejutott. Legurítottam az italom és fizettem. Aztán valamiért visszanéztem a mosdó irányába. A háttérbe két fura alak ácsorgott nem messze a helységtől. Lepacsiztak egymással majd az egyik lelépett. Elpillantottam nehogy észre vegyék, hogy figyelem őket. A másik is körbepillantott, ő viszont a mosdó felé lépett. Épp a kijönni készülővel szembe nyitott ajtót, de nem engedte ki. Inkább visszább lökte és becsukta maga mögött az ajtót.
Itt a baj! Felpattantam és odarohantam. Berobbanva a kis helységbe megláttam, amint egy a falhoz szorított Oikawa megpróbálja eltolni magától azt a barmot -aki már övét készült kicsatolni-, de nem megy neki. Odalépve elrántottam a pasast és bemostam neki egyet, mire a földre rogyott.
Csuklón ragadva az áldozatot kirohantam vele, egész az utcáig. Nem álltunk meg a legközelebbi sarokig. Ott megállva kifújhattuk magunkat. Visszanéztem nem-e követett minket. Szerencsére nem.

• Köszönöm I-..

• Ezt most hagyd, inkább menjünk. Hazakísérlek! Nehogy elütesd magad, vagy valami. -tereltem. Bevallom féltettem.
Lassan hagytuk el az utcákat. Jobbára csak dúdolászását lehetett hallani, ezt néha pár szavas beszéddel törtük meg.

• Következőleg ne igyál ennyit! Legközelebb, ha ott lyukadunk ki, nem engedlek el egyedül. -szólaltam meg a nagy csendben.

• A farkamat esetleg nem akarod tartani helyettem Iwa-chan? -nézett rám szarkasztikus fejjel.

• Barom. -forgattam meg szemeim. •Nem erről van szó, bajod is lehetett volna! -utálom meghazudtolni magamat.

• Oh~ szóval csak a biztonságom érdekel?! Mikor lettél te velem ilyen előzékeny, hm~? -nyavajgott, de nem tartott sokáig, mert eltaknyolt egy a járdából kiálló térkőben.

• Na látod inkább az utat figyelnéd! Ezért ne játszd részegen a nyávogó macskát. Ja várj mégsem, azok talpra esnek! -nevettem ki.

• Ha, ha, ha. Nagyon vicces.. Áu! -sajdult fel hirtelen, mikor lábra próbált állni.

• Jól vagy? -váltottam komolyra.

• Igen Sir Iwa-chan, jól vagyok! Csak meghúztam valamimet.. juj~! -nézegette fájó lábát.