EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 10 ▪︎

- Őz -

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Visszaérve a táborba ettünk, utána pedig mindenféle hülyeséggel ütöttük el az időt. Aztán megint este lett a fejünk felett. Ciripelő tücskök, ropogó tábortűz. És Ő. A többiek megint leléptek aludni, de szerintem inkább csak hallgatóztak, hátha végre összehozok valamit. De nem igazán történt semmi az iszogatáson és beszélgetésen kívül. Vagyis csak azt hittem, hogy nem fog.
Kapitányomnak ismét elég hamar megártott az alkohol. Valami olyasmiről hablatyolt, hogy nélkülem semmire nem vinné és ezt megköszöni. Aztán mégjobban hadarni kezdett és azt mondta; nem tudja mit kezdjen az életével -amit teljességgel nem értek- majd szóba jöttek a lányproblémái -hozzátenném nem tudom honnan jött elő-, meg, hogy azok igazából nem is lányproblémák csak annak tűnnek, mert más van a háttérbe. Itt akadtam meg és szakítottam félbe.

• Álj, álj, álj meg egy pillanatra! -megállt egyhelyben, mivel jobbra-balra mászkált előttem a tábortűz túloldalán.
•Mi az, hogy nem lányprobléma? Mond el mi van, mert nem értem.

• De.. most komolyan érdekel? -leült velem szembe. Értetlenül nézett rám, fejét megbillentette. Olyan aranyos. Szemében csillognak a tűz fényei.

• Persze, és, ha tudok segítek! Mindig is így volt.. Plusz, ha emiatt vagy mostanában feszült és búval baszott; amit nagyon is szeretném, ha elhagynál.. -emeltem ki a végére. •..Akkor feltétlenül hallani akarom! -így is volt, segíteni szeretnék neki.

• Oké~?! -húzta el gyanúsan a szó végét. •Csak, hogy tudd te is változtál az utóbbi időben. -emelte meg szemöldökét egy mosoly fölött. Én is ezt tettem egyikkel, de szám inkább egyenes volt mintsem felfelé görbülő.
• Ez komoly dolog és nehéz beszélni róla. Szóval nem ér kinevetni!

• Jól van, mond csak. -nyugtattam. Nagy levegővétel után kezdett neki.

• Ami azt illeti... -itt rövidesen gondolkodni kezdett.

• Na? -az ember azt hinné részegen megered a nyelve, de nem. Ő most makacsabb is lesz.

• Oké, várj! Csak fura erről.. pont neked beszélni, mert oké, hogy legjobb barátom vagy meg ilyenek.. -pattant fel helyéről.

• Légy szíves, ne fárassz! -sóhajtoztam.

• Jó! Öhm~, izé.. Egy ideje asszem.. meleg vagyok! -bökte ki megállva, összeszorított szemekkel. Levágta magát mellém a földre. Jól hallottam, de mégsem.

• Mi? -döbbentségem miatt nem látszódhatott, de nagyon is megkönnyebbültem. Újra fellángolt bennem a remény szikrája.

• Meleg vagyok! -emelte meg hangját majd megereszkedtek vállai és arébb nézett.
•Így már remélem hallottad. -duzzogott. Fejét egyik térdén támasztotta meg.

• Igen. -suttogtam.

Mi tagadás eléggé meglepett. Nem is kicsit. Így már biztos lehet esélyem. Legbelül örömtáncot jártam. Ez látszódhatott rajtam, mert, mikor félve felém pillantott rögtön felhúzta magához másik lábát is, és belerejtette arcát. Még én se vettem észre, ahogy üvegemet birizgálva elmosolyodom.

• Most meg mi van? Direkt kértelek, hogy ne nevess ki! -durcázott továbbra is.

• Mi? Nem én csak.. örülök! -erre meg ő lepődött meg.
•Örülök, hogy elmondtad. -mosolyodtam rá nyugtatóan.