EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 28 🛐 ▪︎

Na szóval...
Ezernyi bocsánatkérés és sajnálat, hogy így elhúztam és megvárattalak titeket vele. Nincs hiteles mentségem a dologra, egyszerűen csak..
csak ez van😶
De megjöttem nem húzom a szót!😉
Kértétek, úgyhogy "kifejtett, hancúros" rész lett😅

⚠️🔞🔞⚠️

-Újra együtt-

▪︎'Kawa▪︎

Összeszedtünk minden holmim, aztán kis várakoztatás után elengedtek.
A korház előtt vártuk a taxit, hogy megérkezzen. Mikor kiért, fáradtan másztam be a hátsó ülésre. Iwa is behuppant mellém majd elindultunk haza. Az otthonba, amit most az ő lakása jelentett nekem.

▪︎Iwa▪︎

Az autóban csak néztem magam elé. Nem igazán tudtam aludni az elmúlt éjjel.. érthető okokból. *..Aggódtam na! Ennyi már csak telik tőlem, főleg őfelé.* Nem is vettem észre, ahogy megérkezünk és kinyílik a mellettem ülő ajtaja.

▪︎ Hé, gyere! -erőtlenült rántott maga után kézen fogva a feladó. Kikecmeregtem a kocsiból majd visszanyújtottam fizetségét a sofőrnek.

A lépcsőn nem szóltunk egymáshoz, csak kézen fogva lépkedtünk felfelé. Amíg a kulccsal babráltam, a ajtó melletti falnak dőlve figyelt. Aztán a lakásajtón beérve kaptam egy sokatmondó mosolyt.
Levetettük cipőinket és beljebb léptünk, mire a macska... Az a drága szőrgombolyag úgy rohanta le a barnát, mintha egy éve nem látta volna. *És természetesen én, a konkrét pótapád le vagyok szarva.* Miután megszeretgették egymást figyelemelterelésképp megráztam egy félig üres macskatápos zacskót. *Na bezzeg így már szeretsz!* Ezzel lerendezve a bundás.

▪︎ Mire ez a nagy etetés, hisz még nincs is ebédidő? Vagy talán fel akarod hizlalni a kiskedvencemet? -viccelődve kérdezgetett másik felem.

▪︎ Hpm. Nem. Úgy gondoltam.. -léptem közelebb.
▪︎..programunk van, úgyhogy ne legyen láb alatt. -levettem szemüvegét majd dereka köre fontam karjaim és benyúlva pólója alá, bőrére simítottam.

▪︎ Hm.. Vagy úgy! -vonta fel szemöldökét sejtelmesen.
▪︎ Talán kutakodsz a tervezett gondolataim közt? -egyik lábát megemelve ment bele a játékba.

Elmosolyodva hívtam csókba, amiből hamar csata kerekedett. Pillanatnyi gyengeségeit kihasználva, feneke alá nyúltam és megemeltem. A hálószoba felé vettem lépteim.

▪︎'Kawa▪︎

Még mindig hihetetlennek tartom, hogy ilyen könnyűszerrel felkap és átcipel egy másik szobába. Nagy hévvel terültünk el az ágyon. Nehezen hagytam, de felülkerekedett rajtam, bár cseppet sem bántam. Nevetve engedtük el egymást, hogy levegőhöz jussunk.
Viszont ledöbbentem, hogy arca milyen módon megváltozott egy pillanat alatt.

▪︎ Ne ijessz így rám még egyszer, hallod!?...Én komolyan azt hittem, hogy.. -remegtek meg vállai, szavai közben. Kétségbeesett arcot vágva túrt hajamba és csak bámúlt szemeimbe.

Két könnycseppje lehullt rám és végig folyt arcomon. Még sosem láttam ezt az arckifejezését. Így nem. Megrémült, hogy elveszít. Gyorsan kaptam következő cseppjei után, hogy megállítsam őket. A legerősebbek is sírhatnak nemigaz? Ebből tudni, hogy van szívük. A legérzőbb, legkedvesebb lélek, akit valaha kaphattam volna magam mellé.
Sóhajtva nehezkedett rám. Vállamba fúrta arcát.