EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 17 ▪︎

⚠️Figyelem! Ebben a részben erőszakos tevékenység olvasható⚠️

- Sikátor -

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Ahogy rámnézett láttam, hogy valami nincs rendben. Csinált valamit és nem árulja el. Biztos, 100%, hogy miattam van. Én idióta, olyannyirra megbántottam, hogy tutira bántja magát. Vigasztalni akartam, de nem ment.

Otthagytam. Megint.

• Baszki! Ennyire nyúl vagyok? Miért nem merem komolyan szeretni?! *Pedig mióta erre vágytam!* -magamat ostorozva léptem be a lakásba. Hangos nyávogás követte érkezésem.

• Jól van, jól van! Jövök már~!

A macska az egyetlen dolog, ami ittmaradt.. és egy pólója. Hazudnék, ha azt mondanám; nincsenek a közelemben minden este. Nem hittem volna, hogy ennyire gyerekes tudok lenni. De úgy néz ki, hogy neki sikerül kihoznia belőlem.
Oké, macska eszik. Én fix megint nem fogok tudni egy falatot se leerőszakolni.
Inkább elmegyek futni, mielőtt megpróbálkozék az evéssel. Hátha úgy megéhezek és egyszerűbb lesz.

▪︎Oikawa Tooru▪︎

Tanulás után -friss karcolásokkal- úgy döntöttem kimegyek futni egyet. A megszokott útvonalon haladtam. Nem figyeltem az időt csak mentem. Felértem egy autóút fölötti hídra. Megálltam és elnéztem a lemenő nap irányába. Rákönyököltem a korlátra, és belebambultam az alattam áthaladó szűntelen kocsisorba.

• Miért vesztünk össze? -sóhajtva leheltem magam elé a szavakat.

• Én is ezt kérdezem magatól! -szólalt meg mögöttem valaki. Összerezzentem, bár jól ismerem a hangot. Kivéve a halkan szóló fülhallgatót fülemből, hátrakaptam fejem, az ő irányába.

• Te mégis miért? Én kezdtem bele, nem a te hibád. -néztem rá értetlenül.

• Én pedig folytattam. -sóhajtott és mellém lépett.
• De szeretnék rendesen bocsánatot kérni, amiért mindenfélét hozzádvágtam!

• Teljesen jogosan tetted. -néztem újra a járművek felé.

• Nem! Normálisan meg kellett volna beszelnünk, nem pedig kiabálni egymással. -tétovázva simított karomra.

• Iwa-chan én.. utálom ezt mondogatni, de nem tudom mihez kezdjek.

• Miért? Megint történt valami? -aggódóra váltott.

• Nem.. -baszki, neki tényleg rosszul hazudok. •Igen. Viszont megpróbálnám egyedül megoldani, de félek.. azthiszem.

• Az apád?

• Nem, nem! Ezúttal nem ő. -tarkómhoz nyúltam.

• Akkor?

• A.. azok a hapsik.. újra összefutottam velük hazafele..

• És mit csináltak? -látszott rajta, hogy már az említésüktől is dühös lesz.

• Hát.. semmi exrtát, csak..

• Csak?

• Öhm..

• Jaj, mond már! Megölsz ezzel, de komolyan!

• Sorba megcsaptak!.. -emeltem meg felé a hangom. Erre ledöbbent.
•..Hátulról. -ezt már csak halkan mondtam, szememben apró könnyek gyűltek.