EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 13 ▪︎

- Hová rohansz picinyem? -

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Mikor hazaértem Oikawától egyből a fürdőbe rohantam. Megmostam az arcom, hogy magamhoz térjek. Letörölve a vizet arcomról a tükörbe néztem.
*Mégis mi a francot képzeltem? Minek kellett ilyen kellemetlen helyzetbe hozzam? Megőrültem? Legközelebb mi lesz? Kútba ugrok érte? Ugyan hisz azt is megtenném.*
De mindenek felett azt nem tudta befogadni elmém, ahogy hozzámért. Puha ujjai végigsimították bőröm. Egy pillanatra, mintha valamiféle vágy is felcsillant volna szemeiben, de amint könnyezni kezdett eltűnt.
Tudtam, hogy nem halogathatom tovább. El kell neki mondjam, hogy szeretem.

Fogtam magam és bevágódtam a zuhanyfülkébe. Le kellett nyugodjak és ezen csak a víz tudott segíteni. A falnak támaszkodva hagytam fejemre zúdulni a víztömeget. Szemem be volt csukva, csak a víz csobogására koncentráltam. De újra, és újra bevillantak szemei és lágy érintése. De a víz monoton hangja ellenére is.. odalent még mindig nem nyugodtam le. Muszáj pont most? Odanyúlva segítettem magamon.
. . .

Sikerült kiürítenem fejem, kiszáltam a víz alól. De ekkor bevillant valami, ami miatt újra aggódni kezdtem. A szülei kocsiját még azután is láttam a parkolóba miután eljöttem onnan. Rossz érzés kerülgetett. Arra késztetett, hogy visszamenjek hozzá. Valamiért mennem kellett, de nem tudom miért.

Mire feleszméltem már a liftben álltam, felfelé haladt az emeletek közt. Felérve a megfelelő szintre kinyílt az ajtó. Meglepve találtam szembe magam Oikawa apjával. Minek jött vissza? Kissé feldúltnak látszott ő is, és a háttérben álló fiatalabb is. Megállt elöttem egy pillanatra mielőtt helyet cseréltük volna. Láttam rajta, hogy szólna, de nem tette. Lehet jobb is.
. . .

• Csak egy kicsit maradjunk így! -bújt hozzám még szorosabban.

• Rendben.

Még mindig nem egészen értem mire ez a nagy ölelés, de nekem is jól esik. Azt talán mostmár sejtem, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Miért jön oly sokszor zavarba rajtam. Szeretném, ha jól gyanítanám érzéseit.
Úgy ölelt mintha az életéért kapaszkodna. Már fél óra is eltelhetett és nem eresztett. Egy ideje már csak alszik rajtam, mégis gyöngéden szorít karjaival.

Mit mondhatott neki az apja, hogy így felzaklatta? Talán az incidens, amit csináltam; arra kérdezett rá?
Karjai kezdtek elernyedni. Ölembe véve felkaptam. Szobájába cipeltem. Letérdeltem az ágyra. Mikor keresztbe elfektettem karjai lehullottak rólam, de lábai közül magamat kellet kiszabadítsam. Betakartam, de most úgy döntöttem nem a kanapén fogok aludni. Ledőltem nemmessze tőle. Felé fordulva figyeltem. Mocorogni kezdett és ő is oldalára fordult. Kinyitotta szemeit. Felém nyújtotta egyik kezét. Nem ért el. Odanyúltam és kicsit félve, de belecsúsztattam tenyerébe sajátom. Fáradt arcán halvány mosoly jelent meg.

• Szóval ilyesmi, amikor te szerelmes vagy? -meglepődtem, de utána rögtön ellágyult arcom.

• Nem te bolond.. -mondtam halkan. Rászorítottam kezére és magamhoz húztam. Mellkasomba fúrta arcát. Átkarolva vállát fogtam magamhoz.
•..Ez pontosan olyan. -suttogtam tincsei közé.

Nem válaszolt csak mégjobban hozzánsimúlt és ő is átkarolt engem. Nemsokkal rá, újra bealudt. Lábaink is összekavarodtak. Sokáig csak hallgattam szuszogását.

▪︎Másnap▪︎

Reggel korábban keltem. Megint úgy ölelt, mint a kamping utolsó reggelén; egy centit sem mozdulva. Óvatosan kimásztam karja alól. Percekig ültem az ágy szélén és gondolkoztam.
Felkelve onnan kimentem a konyhába és kávét főztem. A pultnak dőlve kortyoltam a forró italba. Penelope újfent úgy döntött, hogy zaklat. Viszont most nem piszkáltam érte. Hagytam, hogy felugorva a pultra odajöjjön és hozzám dörgölőzzön.
• Szerinted szerethetnénk egymást a gazdáddal? -tettem fel neki a kérdést. Leült karom mellé és nagyokat pillázott felnézve rám. Most bezzeg nem nyávog.
A használt csészét a mosogatóba tettem majd kerestem egy papírt és tollat.
Nem tudom, hogy mit is kéne írjak, de nem akarom szó nélkül itthagyni. Kitöltöttem a feladónak is egy adag kávét és otthagytam a papírt rajta néhány mondattal. Újra nehezen csuktam be magam mögött az ajtót, de muszáj volt.