EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 14 ▪︎

-Jók vagyunk?-

▪︎Oikawa Tooru▪︎

Előbb keltem Iwazuminál. Békésen szuszogott alattam. Az este folyamán valahogy lejebb kerültem, mint mikor elaludtam. Fejem hasán nyugodott.
Egyik karja mellkasán pihent, a másikkal vállamnál tartott magához. Odanyultam előbbi kezéhez, köröket írtam le kézfején. Ökölbe szorította csiklandozó érzésre. Elmosolyodtam rajta. Kinyitotta fáradt pilláit és lenézett rám.

• Szia. -lágyan elmosolyodott.

• Szia. -felvezettem kezem arcához. Végigsimítottam arcvonalán. Odanyúlt és ráfogott kézfejemre.

• Megnyugodtál? -érdeklődött. Talán kissé aggódónak mondható hangja.

• Mhm. -lassan megemeltem magam és feljebb támaszkodtam. Feje fölé hajoltam. A hirtelen közelségtől picit mintha elpirult volna.
•Köszönöm! -suttogtam, utalva arra, hogy nem engedett el és itt aludhattam.

Derekamra fogott és ölébe húzva felült. Kicsit meglepett ezzel a mozdulatával. Válláról lecsúsztak kezeim mellkasára. Tarkómhoz nyúlt és összeérimtette homlokunkat. Heves szívverésünk ellenére nyugodtak voltunk, de mindkettőnk, inkább egy frissen szedett eperre hasonlított.

• Bármikor! -lehunyt szemmel elmosolyodtam.

Így voltunk egy ideig. Játszani kezdtem pulcsijának madzagjaival. Majd beugrott valami, ami miatt bajba fogunk kerülni.

• Öm.. Iwa. Van egy rossz hírem. -egyenesedtem fel.

• Mi az? -emelte meg szemöldökét értelenül. Az asztalon lévő telefonjáért nyúltam. Megnyomtam a feloldógombot és felé mutattam a képernyőt.

• Hétfő van. -húztam el számat.

• Ó~ basszus! -kapott arcára és hátra vetette magát.

• Talán még beérünk a harmadik órára! -hasára támaszkodva mosolyogtam fölé. *Bakker.. pulcsiján keresztül is érzem mennyire kidolgozott.*

• Talán. -halkan nevetett majd sóhajtott egyet és elvette kezét arcából. Mindketten újra elpirultunk, mikor észrevettünk helyzetünket. Eszembe jutott, hogy már tötént hasonló. Lemászva róla felkeltem és kifele indultam.

• Hazamész? -szólt utánam. Bólintottam.

• Bevársz?

• Persze! -felkelt és felém indult. Megvárta míg felveszem cipőm és kilépek az ajtón.
• Vigyázz magadra. -érintette meg karomat.

• Igen is! -kacsintottam. Elengedett majd végignézte míg leérek a lépcsőházból.

Bevallom kicsit féltem a hazafelé tartó úton, de nyugtatott a tudat, hogy fényes nappal van.
. . .

Beesve a suliba, egyből a megfelelő emeletre rohantunk. Egymás melletti teremben volt óránk. Mindketten megálltunk egy pillanatra az ajtókban, utoljára egymásra néztünk, bíztatóan mosolyogva a másikra.
Ártatlan arccal nyitottam be saját termembe. Miért is ne, épp az osztályfőnökkel volt órám. Kisebb leszidás után a padomhoz lépkedtem. A többiek szemében lehetett látni, hogy azon gondolkoznak; miért késtem ennyit. Figyelmen kívűl hagyva az érdeklődő tekinteteket, ábrándozva ugyan, de próbáltam a tanárra figyelni.

Szünetben nagyot nevettünk Iwával a történteken. -Persze csak négyszemközt beszéltük át- Ő kicsit nagyobb szidást kapott, mint én.

Délután a többiek is kérdőre vontak minket. Csak annyit kaptak válaszként, hogy "dolgunk volt". Makkiék sejtelmesen összenéztek, de miután Iwazumira tekintettek komolyra váltottak.
Edzésen olyanok voltunk, mintha rendes meccsen lennénk. Minden mozdulatunk energikus volt. Szinte csak ketten játszottunk. A többiek furcsállták a szokatlan energiabedobást, de elengedték. Gondolták; csak jó kedvünk van. Rendesen lefárasztottuk egymást.

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Egész héten 'túlnyomóan' jó kedvünk volt. Többnyire szokásosan tengettünk az időt egymás közelében. Azt leszámítva, hogy a napok és az éjszakák többségét egymásnál töltöttük. Ennek ellenére semmi extra nem történt kettőnk között. Még egy rendes csók sem. Néha Ő adott arcomra, vagy épp kezemre halvány puszit, de ezen kívül tényleg semmi nem történt. Csak néhány gyengéd érintés és együtt alvás. Bevallom már lehet hiányozna, ha nem mellette ébrednék.

Miért 'túlnyomóan'? Történt az a "pár" eset, hogy lakása előtt összefutottunk valamelyik szülőjével. Többnyire az apjával. Szerencsére sikerült az esetek nagy részében hamar lerázni. Az anya csak bocsánatot kérni jött el néha a férfi viselkedése miatt. Kiderült, hogy kifejezetten kedves nő, nem akar semmi rosszat, sőt elfogadja a közelségünket is. Csak épp a férje kissé.. kétes.
Oikawa már talán hozzászokott, de engem kifejezetten feldühít. Legközelebb nem hagyom, hogy ő nyisson ajtót. Majd én végleg elküldöm a francba.

------------------------------^

Na itten vagyon eme rész is😉
Mi újság van veketek? Remélem jól vagytok, jól telt a hétvégétek🤗
Én úgy elfáradtam, csodálom, hogy még élek🥲