EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 11 ▪︎

-Beléd estem?-

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Ma van az utolsó esténk. Kicsit jobban elszálltak a dolgok, mint az eddigieken. Egyedül Matsukawa nem ivott, hogy legyen valaki, aki vigyáz ránk. Eredetileg úgy volt, hogy én leszek az, de Oikawa noszogatása miatt fordítva alakult. Olyan hajnali 2 óra körül járhatott az idő, mikor már világunkat nem tudtuk. Én még úgy, ahogy megálltam a saját lábamon, de a másik kettő konkrétan ülni is alig tudott, ha épp nem fetrengett a nevetéstől. Matsu megelégelte, hogy nem bírunk a vérünkkel, és barátja is eléggé rottyon volt, arébb is kellett menniük. Makki kiadott mindent, ami benne volt. Mikor visszatértek ki lett kötve, hogy már csak vizet ihatunk, semmi mást. Viccelődve kezünket szívünkre téve esküdtük meg, hogy így lesz. Matsukawa elkísérté a sátorba párját, hogy nyugovóra térjenek. Megint több lett, mint alvás.

• Most komolyan srácok, ne már! -döntöttem hátra fejemet a tuskón, ami előtt ültem. Alig, ha meghallották saját hangjuk mellett.

• Jesszus.. jujj! Ez már ijesztő! -szörnyülködött a feladó a hangok hallatán.

• Ne vágj ilyen arcot! Rajtad még nem kiabált egyik csaj se? -erre csak szemforgatást kaptam egy arébb ejtett elhúzott mosoly mellett.
• Tehát igen? -emeltem meg szemöldököm. Szám sarkába apró mosoly bújt meg.

• Fogjuk rá. -ült át mellém. •De amúgy is már tökre mindegy.. Nálad? -arcán sejtelmes mosoly díszelgett. A tüzet nézte. Kérdése kicsit váratlanul ért.

• Hát.. az is részeg volt, és azt hitte 'te' vagyok, úgyhogy.. -vontam meg vállam, számat elhúzva.

• Oh, sajnálom.

• Később kiderült, hogy csak a közeledbe akart férkőzni.. rajtam keresztül persze. -erre ledöbbent.
• Nem gond.

• De az! -lökött vállon.
•Csúnyán kihasználtak téged miattam... És ez szar érzés. -megvillantotta sajnálkozó tekintetét.

• Jaj, hagyd már! Csak egy random csaj volt. Nem is voltam igazából szerelmes, vagy ilyenek. -vallottam be. Erre felült.

• Wow. -szaladtak homlokára szemöldökei.

• Mi van?

• Azt tudtam, hogy a végére nem volt őszinte, de azt hittem..

• Pedig nem. -sóhajtottam. Az teljesen más.

Erre már nem érkezett kérdés, se reakció. Csak fáradtan bámúlt maga elé, mélyen a lángok közé. Megint töri a fejét valamin. De mi az, ami ilyen hirtelen foglalkoztatni kezdte?
Feltápászkodtam és nyújtózkodtam egyet. Ezt már szinte feltűnően nézte végig. Szemében láttam a tűz tükörképét. Egy pillanatra azt hittem itt az ideje elmondani, de újra megfutamodtam. Hisz reggelre több, mint valószínű elfelejtené.

• Gyere, későre jár! Holnap reggel indulunk, úgyhogy aludnunk is kéne valamennyit.

• Szerinted fogok tudni?! Ezek mellett? -húzta el szórakozottan száját.

Megforgattam szemem és felé nyújtottam kezem. Felsegítettem majd egymásra támaszkodva jutottunk el a sátrunkig.
Elsőként szerkesztettem be magam, utánam pedig a feladó jött inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Ugyanis megbotlott a sátor aljában, ennek köszönhetően bezuhant. Egyenesen rám.
Egyik kezével fejem mellett, másikkal mellkasomon sikerült megtámaszkodnia. Szótlanul néztünk egymás szemébe. Lehet a pia, vagy a tűz okozta, de nagyon is vörös az arca. Jól áll neki.
Én se nézhettem ki másként. Egy pillanatra ajkaira tévedt tekintetem, de aztán rögtön vissza néztem szeme barnájába. Nagyot nyeltem.