EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 26 ▪︎

Tehát.. bizonyos bekezdések, tartalmaznak vagdosást, és/vagy vért. Ezt feleslegesnek tartom jelezni, merthát ugyebár kit állít meg egy jelzés az olvasásban.
Gondoltam nem nagyon szó nélkül. Azért teszek egy "🚫" jelzést oda ahonnan várhatóak az efféle dolgok.
(Előre is bocsi a benne maradt helyesírási hibákért, és/vagy szóismétlésért. Ha valami mégis zavaró azt jelezzétek nyugodtan)...
de igazából mind1 is,
NYOMÁS OLVASNI HAMÁR RÁVETTED MAGAD, HOGY EZT AZ AKÁRMIT NÉZEGESD!
😅👇🏻

- Siess! -

▪︎O. Tooru▪︎

• Sajnálom Tooru! Én ezt nem akartam!

• Nincs értelme.. -mást már nem is vagyok képes mondani az "enyhe" sokktól.

• Drágám, kérlek.. -itt nyomtam rá anyámra a telefont. Nem akartam tovább hallgatni a sajnálkozását.

Eladott. Mint valami állatot, vagy tárgyat. Az apám csak úgy, könnyűszerrel eladott, hogy rám ijesszen. Hogy gondoljam meg magam az identitásomat illetően. Nem is értem, ha vissza akart kapni, akkor miért tett ilyet... És ezt épp most tudtam meg. Mikor arra ébredek, hogy Iwa nincs mellettem és nem veszi fel, ha hívom.
  Furcsálltam a talán több, mint húsz nem fogadott hívást anyámtól, ezért is kerestem vissza. Majd, mikor közbevágtam a nagy bocsánat kérő hadarásának, kibökte, hogy ő tette. Az a szemétláda fizetett a sikátornál.
Ha le akarnának beszélni se tudnák most kisebb undort és gyűlöletet táplálni felé.
De magamtól is hányingerem támadt emiatt. Mert a fia vagyok ennek a szörnyetegnek. Egyeltalán, hogy tudná magát az apámnak nevezni ezek után. Nálam szerencsétlenebb nem lehet senki.

Azt se tudom pontosan, hogy mi történt tegnap este. Csak az rémlik, hogy táncoltam, aztán a kocsiban majdnem nekiestem Iwának. Majd jó éjszakát kíván. Most meg itt térdelek a wc kagyló előtt és próbálok nem pánikrohamot kapni.
Mit tettem, hogy Iwa se szó, se beszéd eltűnt mellőlem. Rosszat csináltam? Talán, ha felhívnám Matsukawát, vagy Makkit ők tudják a választ.
Ránézve az időre el is engedtem a dolgot. Ők is biztosan részegen estek haza hajnalok hajnalán, és gondolom vasárnap délelőtt 10 órakor még alszanak. Lehet Iwa-chan is ezért nem veszi fel? Az nem lehet. Ha éjszaka közepén hívnám, akkor is felvenné. Akkor meg mi történhetett? Miért ment el? ... Áhh biztos csak megint túlreagálom szokás szerint, főleg a barom apám miatt. Biztos csak futni ment, vagy hasonló.

▪︎I. Hajime▪︎

Remélem Tooru nem haragszik meg rám, hogy szó nélkül otthagytam. Dehát csak egy óráról van szó, amíg utána nézek pár dolognak.
Az iskola felé indultam. Ez furán hangozhat, mivel vasárnap van, meghát hétvégén ki akarna oda bemenni, de a kérdéseimre a választ ott találom. Az pedig nem más, hogy Oikawát felvették-e arra a külföldi egyetemre, vagy nem. Tudni akartam, hogy láthatom-e még valaha az évzárónk után. Nem értem miért pont most, de hamar ki akartam deríteni. Hétköznap pedig nem menne, mert akkor ott van mellettem.

  Odaérve sikeresen elcsíptem a gondnokot és szerencsére beengedett. Persze nem mondtam el neki, hogy a tanári irodába készülök kutakodni. Lerázva az öregembert az egyik folyosó fordulóján elbújtam egy terem ajtaja mögött, amíg elhaladt az emeleten.
Mikor ez megtörtént átosontam a tanári folyosóra. Belépve a hatalmas irodába, rögtön az osztályfőnök asztalához siettem. Végig kutattam az egész síkot mire megtaláltam az egyik kupac irat alján a jelentkezési lapokat, amiket még szerencsére nem postáztak ki.   Kikerestem az adatlapot majd mielőtt megnéztem volna az eredményt, elhadartam magamban egy imát... de ez sem segített.
  Felvették. Tanévzáró után megy Argentínába. Ez.. olyan hülye érzést vált ki bennem. Akaratlanul is éreztem, gyengén elnehezül a mellkasom. Egyszerre örültem is neki és sikerének, de legbelül marcangolt a gondolat, hogy elhagy. Megrezzent telefonom a zsebemben. Ő hívott. Valahogy képtelen voltam felvenni. Majd otthon megbeszélem vele.
Miután kellően elfogadtam az információt, visszarendeztem a lapokat és hazaindultam. Eközben többször is hívott, ennek ellenére nem vettem fel, úgy is hamar hazaérek.
Csak próbálva elfogadni a hónapokon belül bekövetkező elszakadást életem szerelmétől, bámúltam magam elé menet közben. Már ötödjére hívott mire felvettem neki a telefont.