EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 3 ▪︎

- Mi ütött belé? -

▪︎Oikawa Tooru▪︎

Sajog mindenem. A bokán és a fejem szinte egyszerre lüktet. Lassan pillázva keltem a nap első sugaraira, amik áttörtek ablakomon. Természetesen arcomba. *Várjunk! Otthon vagyok? És miért fáj ennyire a lábam? Najó ezutóbbi nem vészes.. De mi történt tegnap este?* Kiterülve próbáltam visszaemlékezni.
Az eleje még ment is. Addig amíg nyakonborítottak, de utána már még homályosabb a dolog. Kimentem kimostni a felsőm, aztán egy idegen pasas hozzányomott a falhoz. Undorító. *Bezzeg, ha más állt volna előttem.* Majd Iwa-chan.. megment? Utána elrohanunk. Aztán nagyjából már csak annyi van meg, hogy valaki hátát és farát látom, mert vállán cipel. *Az utóbbi talán még egész formás is. Vá.. Mih!?* Utólag belegondolva csoda, hogy nem hánytam össze magam.
Aztán teljes képszakadás. Vagyis.. csak egy érintés, ami megmaradt. Valaki lágyan arcomhoz ért. Erős, még is puha érintése volt.

Óvatosan felültem az ágyban. Tudatosulva, hogy nincs rajtam póló kirázott a hideg, és nem is múlt az érzés. *Egyeltalán miért nincs rajtam? Mindegy.* Hátamra rántottam a takaróm. Oldalra pillantva megláttam a szekrényemre készített másnapos túlélőcsomag egy részét. Bevettem a fájdalom csillapítót és nagyokat kortyoltam a vízből. Kiskedvencem felugrott mellén és ölembe mászott. Megvakargattam állát és eközben esett le. Miért nem a konyhába várja nagy hanggal, hogy reggelit adjak neki? Miért van ide becsukva hozzám? Hirtelen meghallottam, hogy valaki lépked a folyosón. Egy pillanatra megállt ajtóm elött aztán tovább ment. Nagyot nyeltem, nem tudtam ki lehet az. Iwa biztos, hogy nem, ő nem pazarolná rám az idejét és főként nem aludna itt. Pedig ezek közül semeiket sem ellenezném. Vagy talán egy újabb csaj, akit sajnálatára ki kell rakjak.

Halkan lépkedtem az ajtómig, szőrgombócommal karomban. Óvatosan kinyitottam azt, hogy ne adjon ki hangot. Kikukkantottam rajta a konyha irányába néztem. Innem nem látni senkit. Takarómmal hátamon, lábujjhegyen lépkedve közelítettem a helységhez. Macskán kiugrott kezemből és előre rohant.
-Igazán hűséges társ vagy mondhatom. Fecsegd el a betörőnek, hogy ébren vagyok. Köszi!-
Belépve a konyha ajtajába szemeim elkerekedtek. Lefagyva meredtem az asztalnál ülőre. Hiába ült háttal, pontosan tudtam ki az.

• Igazán megnevelhetnéd a dögödet, hogy ne ugráljon fel az asztalra. -szólt hátra pár csendes pillanat múlva.

• Neked is jó reggelt, Iwa-chan!? Te mit keresel itt? -léptem mellé.

• Tegnap este a sárga földig ittad magad, ezért hazakísértelek.. pontosabban cipeltelek. Aztán marasztaltál is, úgyhogy a kanapén aludtam. -bökte ki a szavakat mintha az utóbbi normális lenne. -Váárjunk, akkor az övé lenne az a formá.. neeem~ Nem!-

• Marasztaltalak? -kérdeztem rá értetlenül miközben kávéért mentem. Picit meglepődtem, mikor oda volt készítve egy csészébe. -Hmm, ez sokkal finomabb, mint az enyém.-

• Álmodban motyogtál, és azt vettem ki belőle. És nem vagyok egy szívtelen állat, aki olyan állapotban magadra hadjalak. -az előbbire csaknem félre nyeltem. Kezem számra tapasztottam kezem, nehogy kiköpjem a meleg ébresztőt. -Baszki, beszéltem álmomban!- Az utóbbi kijelentését pedig csak megmosolyogtam.

• Látod, tudtsz te kedves is lenni Iwa-chan! -fordultam felé és nekitámaszkodtam a konyhabútornak. A másik csak megforgatta szemét és tovább böngészte a kezébe akadt sportújságot.
• A pólómat is kimostad? -csak bólintott. Tovább szürcsölgettem a meleg italt.
• Hah.. és Pen is kapott vacsorát!? Kössz! -hitetlenkedtem egy pillanatra.

• Mondom, hogy nem vagyok szívtelen Crappykawa! -dünnyögött és lapozott egyet.

Mosolyogva megvontam vállam és húzóra megittam a csésze tartalmát. De a másik sem volt tétlen eddig a pár pillanatig. Felket ülőhelyéről és a hűtőhöz lépett.