EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 21 ▪︎

- Medence -

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Arra keltem, hogy lefékez a busz. Magamhoz térve, realizálva a helyzetet, hogy megérkeztünk, oldalra kaptam fejem. Erre a kapitány széles mosolya fogadott.

• Megjöttünk! -közölte az örömhírt. Bólintottam majd összeszedve magunkat lepakoltunk a buszról.

Aztán a meccs. Hát igen.. nem úgy sikerült ahogyan azt mi mind elterveztük. Félreértés ne essék megnyertük, csak épp egy nagyon, nagyon vékony hajszál híján. 28:26 lett a harmadik szett állása.
Edzésen hiába játszottunk úgy mintha élesbe menne, hiába köptük ki a tüdőnket az utóbbi időben.. Egyszerűen nem volt meg az az összhang, ami mindig is ott volt köztünk. Valami mintha bezavart volna a csapat önbizalmába.
Ennek nem feltétlen Oikawa lehetett a kulcsa. Viszont ő se volt a toppon. A feladásaival nem volt semmi gond, mindaddig, amíg egyik magas nem lett, aztán később rövid. Majd látszólag kételkedett magában és megtorpant mielött feladott volna Kindaichinak. Sosen láttam még ilyennek.
Láttam, hogy magában mérgelődik, bár nem igazán mutatta ki. De meccs közepén nem mehetek csak úgy oda hozzá, hogy, mint barátjaként megkérdezzem 'minden rendben-e'.
Az utolsó pont az állóképességünkön múlott igazán. Mielött egy óvatlan hiba miatt leütésem a parkettához csapódott volna, hosszú percekig nem ért földhöz a labda.
. . .

Fáradtan ültünk a buszra, hogy visszavigyen minket a városba, ott pedig a kiszemelt hotelbe, ahol a következő két éjszakát fogjuk tölteni.

Odaérve megkaptuk az útbaigazítást a helyről és szabadjára engedtek minket. Az épület 6 emeletes volt. *Kisebbet nem is találhattam volna.* Lifttel mentünk a legfelső emeletre, ami teljesen a miénk volt. Befoglaltuk a szobáinkat. A többségé négy-, de volt akiknek csak 2 ágyas szoba jutott. Mi harmadévesek megkaptuk az egyik négyes szobát.
Elég érdekes elrendezést kaptunk. Egy kétszemélyes francia- és külön két egyszemélyes ágy volt a szobában. Természetesen átengedtünk Matsuéknak a nagy ágyat, had élvezze a szerelmespár az egymás mellett alvást. *De, ha megint az ő hangjukra kell elaludnom, esküszöm leráncigálom őket egymásról*. Miután lecuccolt mindenki a saját helyére, elindultunk felfedezni a helyet.

A 5. és 4. emeleten végig hálószobák vannak. A 3. és 2. emelet már sokkal érdekesebb. Az elöbbin van egy nagyobb terem ahol mindenféle játék van. Ezalatt csocsót, dárcot, biliárdot stb.-it kell érteni, amolyan bár szerüség volt. Még egy kisebb italos pult is helyet kapott az egyik sarokban. Szinte kaszinós hangulatot árasztott. Az utóbbin pedig egy kisebb moziterem és egyéb termek voltak. A földszinten kapott helyet a hatalmas étkező, a recepció és néhány iroda.
Az udvaron kosár- és röplabdapálya, a medence mellett még pingpong asztal is van.

A mai napon már semmi egetrengetőt nem csináltunk. Mindenki kifogyott az energiájából. Sokan voltak, akik még vacsora elött letusoltak, ezért már csak az ágyba kellett bedőlniük. A mi szobánkból csak én halogattam ezt a tevékenységet.
Kilépve a fürdőszobából, törülközővel fejemen fordultam az ágyam felé. Tovább pillantva a szemközti ágyon a gerlepár már húzta a lóbőrt. *Hála az égnek!* Már a harmadik ágy felett is szuszogás hallatszott.
Miután felvettem alvós trikómat, és készültem volna befészkelni magam ágyamba; mozgolódás csapta meg fülemet. Oikawa a helyén forgolódott. Mikor felém fordult láttam meg arcán, hogy nincs jól. A levegőt is kapkodva veszi. Biztosan rosszat álmodik. Odamentem és leültem ágya mellé a földre. A matracra könyököltem és megfogtam kezét. Simogatni kezdtem. Idővel lenyugodott, én pedig ráhajtva fejem karomra, figyeltem.
Egyszer csak hunyorogni kezdett. Lassan nyitotta ki csillogó szemeit és találkoztak enyéimmel. Mikor realizálta, hogy nem kell félnie, megkönnyebbült. Fellélegzett, hogy ott vagyok mellette. Szó nélkül beljebb csúszott és maga mellé húzott. Bebújtam takarója alá és átkaroltam oldalánál.