EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 27 ▪︎

(Bocsánat a szóismétlésért🙇‍♀️🙏🏻)

-Hangzavar a folyosón-

▪︎Tooru▪︎

Fáradtnak, elgyengültnek éreztem magam. Viszont egy, az alkarjaimba nyilalló éles fájdalom ébresztett. Szemeimet összeszorítottam egy pillanatra, mielőtt kinyitottam volna. Pilláztam egyet-kettőt mialatt realizáltam hollétemet. Azonnal egy dolog jutott az eszembe; Hol van Iwazumi? Gyengeségemnél fogva csak fejem mozdítottam és észrevettem egy alakot nem messze az ágytól. Nem vette észre, hogy felébredtem. Ő is fejét támasztotta, úgy ült velem szemben. Nem mozdultam, túl megerőltetőnek tűnt. Így hát csak halkan kérdeztem utána.

▪︎ Iwa.. chan? -amint elhagyta a hang a torkom, felriadt.

▪︎ Oikawa! -majdnem elesett, olyan hévvel ugrott mellém.

▪︎ Hogy vagy? Jól érzed magad? -aggodalmaskodott.

▪︎ Igen. Igen azt hiszem jól vagyok, de mi..? Oh.. -hirtelen nem értettem miért vagyok korházban, de amint lenéztem kezeimre rögtön eszembe jutott.
▪︎Sajnálom, én nem akartam, hogy aggódnod kelljen.. csak megtörtént.. -nyugtalanul habogtam össze szavaim.

▪︎ Nyugodj le, jó! Semmi baj, most már jobban vagy, ez a lényeg. -olyan ismerős volt ez a mondat. Hallottam már tőle. Vajon meddig számíthatok rá ilyen helyzetekben és kapom meg újra ezt a sort?

▪︎ Rengeteg hibám van.. de helyre.. -ölelésével félbeszakított.

▪︎ Tudom miért tetted, ne is firtasd. -halk volt, együttérző.

▪︎ Honnan..?

▪︎ Nem kellett sokáig törnöm a fejem, miután a doki elmondta, miket beszéltél mialatt összevarrtak. -nem szóltam, csak gyengén viszonoztam gesztusát.

▪︎ De akkor is én hibáztam azzal, hogy nem vártam és csak mentem a fejem után.. -ezzel mintha kicsit felzaklattam volna. Felkelt mellőlem és járkálni kezdett fel, s alá. Nem értettem miért viselkedik így.

▪︎ Nem. Ugyan már! -támaszkodott rá az ágy végére.
▪︎ Hisz minden az én hibám, érted!? Az enyém. -mégis mennyi terhet akar még átvenni tőlem?

▪︎ Mi? -mire vezethette vissza gondolatait, hogy itt lyukadjon ki? Nem értem. Feltoltam magam ülőhelyzetbe, hogy legalább ne tűnjek teljesen megtörtnek.

▪︎ Ha, akkor ott, elmondom a kempingen,.. hogy szeretlek akkor.. akkor minden máshogy alakult volna és.. -hadarva magyarázkodott, de nekem egy szón megakadt a figyelmem. Kimondta. Sőt, szinte kikiáltotta.
▪︎ ..és úgy talán minden rosszat megakadájozhattam volna..

▪︎ Iwa-chan. -meredtem magam elé, félbeszakítva mondatát.

▪︎ Hagyd már ezt a 'chanozá..

• HAJIME! -rivalltam rá kissé feldúlva, nekiszegezve tekintetem.
Meghűlve azon, hogy nevén szólítottam, csillogó szemekkel állt meg ágyam mellett. Fülig elvörösödve néztem vissza ágyneműmre.
▪︎ Te.. kimondtad. -egy pillanatra nem értette mire gondolok, de aztán neki is feltűnt mit hadart el az imént.

▪︎ Igen?.. Igen! -lépett mellém és féloldalasan leült az ágy szélére.

▪︎ Tudod.. mióta várom, hogy.. -még mindig csak takarómat vizslattam.