EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 19 ▪︎

- Esernyő nélkül -

▪︎I. Hajime▪︎

Az ébresztő ricsajára keltem, amit olyan hirtelen csaptam le, hogy belesajdúlt kezem. Ezt követte a fejem mellé ülő macsaka nyávogása, ami a reggeliért kiált.

• 'Reggelt Pen. -motyogtam és egyik kezem felvezetve hozzá megvakargattam állát.

Apró, erőtlen szorítást éreztem mellkasomon. Majd egy "nem akarom, hogy reggel legyen" mordulást hallottam. Feladóm, a szokásává vált "egész este mozdulni sem hadjuk Iwazumit" módon aludt. Azaz hónom aladt átvetve karját bújt meg mellkasomban, lábait összefonva enyéimmel. Félálomban szuszogott elmerülve a paplan alatt.

• Ébresztő~! -dörmögtem felé hallkan.

• Nem akarok. -dünnyögte, arcát belém fúrva.

• Oikawa~!.. -feltámaszkodtam könyökömre. •..Muszáj. -cirógattam meg arcát. Mosolyra húzta száját, lassan nyitotta ki szemeit.

• Nem akarok suliba menni. -nézett kiskutyaszemekkel, mintha azzal meghatna. Ha tovább nézem talán sikerülne is neki.

Felültem mellette és megfogva kezeit őt is felhúztam. Vállamra döntötte fejét. Átnyúltam dereka körül és pólója alá nyúlva cirógatni kezdtem bőrét. Összehúzta magát, mikor csiklandós rézhez értem. Na ettől majd biztos felébred.

• Hé.. Iwa.. Nehe! -szólt rám hangosan nevetve, amikor rendesen kezdtem el csiklandozni.

Hátára dobta magát hátha egyszerűbb szabadulnia, de nem. Ráültem lábaira, ne tudjon vele kapálózni. Lefogtam kezeit feje mellé és úgy figyeltem nevetését. De mikor kinyitotta szemét hirtelen abbamaradt a hang. Megilyedve, rémülten nézett fel rám. Előszőr nem értettem majd, mikor szorongva nagyot nyelt, eszembe jutott a tegnap. Lepattantam róla és az ágy szélén telepedtem meg. Felült és maga alá húzta lábait. Lehajtott fejjel nézegette takaróját.

• Bocsánat. -suttogtam magam elé. Pár pillanat múlva megmoccant mögöttem.

• Semmi baj. -hozzámbújt hátulról. Átfonta karjait derekamnál.
•Csak kell egy kis idő. -állát vállamra rakta. Hasam elött összekulcsolt kezeire simítottam.
. . .

Iskolába menet kis kitérőt tettünk, összeszedve az ő cuccait. Végig szorosan sétált mellettem. Odaérve a nagy kapu elé megtorpant, ezzel engem is erre kéztetve. Az épület elött tolongó diákokra meredt. Félt a tömegbe menni. Néhány lány észrevette és csillogó szemekkel kezdte figyelni. -Már egy ideje nem rohanják le, csak messziről bámulják és sugdolóznak. Ez annak köszönhető, hogy kifejezetten ignorálta őket az elmúlt hónapban.-
Közelebb léptem a feladóhoz és megfogtam kezét.

• Maradj mellettem. -simítottam rá.

Lassan húzni kezdtem és áthaladtunk a tömegen, ami teret kívánó pillantásomra nyílt meg elöttünk. A barnahajú mellettem megbújva lépkedett utánam. Nem emelte fel tekintetét.
Volt, aki furán nézte, hogy most nem zakója nyakánál fogva rángatom a helyes irányba, hanem összekulcsolt ujjakkal sétálunk az épület felé. Elkísértem terméig, aztán elköszönve tőle sajátomhoz indultam.

▪︎Másnap▪︎

Esik az eső. Hurrá. Plussz, ma dupla edzés. Egy reggel, egy pedig tanítás után.
Korábban érve a suliba, várakoztunk a többiekre. Oikawa kissé furán viselkedik ma reggel. Kicsit, mintha szomorkásabb hangulata lenne. Már feltűntek a többiek a távolban közeledve, de ő gondolt egyet és esernyő nélkül kiállt a tető alól. Meglepődve figyeltem, ahogy sétálva pár lépést megáll, fejét a magasba emeli és csak áll. Hadja, hogy a langyos esőcseppek végigfollyanak az arcán.