EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 15 ▪︎

⚠️FIGYELEM!!! Aki nem bírja a vagdosást az az adott jelzéstől '🚫' ne olvassa tovább⚠️

-Sosem kértem-

▪︎︎Oikawa Tooru▪︎

Megint Iwa-channál töltöttem a hétvégét. Ez egyre gyakrabb, sőt szinte már alig alszom otthon. -Emiatt már Penelopét is konkrétan átköltöztettem. Kifejezetten jó lett kettejük kapcsolata.-

Késő délutáni szunyókálás közben éreztem, hogy valami megmozdul mellettem. Ez a valami -vagyis inkább valaki- felébrett és menni kíván, de én nem engedem. Fáradtan szorítottam rajta.

• Oikawa~ eressz. -dörmögte hajamba.

• Nem. -motyogtam oldalába.

• De igen, mert kopogtak a bejáratnál. -morogtam egyet és eleresztettem. Fejemre símított csak utána kelt fel mellőlem. Felrántottam magamra a takarót -már nem volt mi melegítsen-, elbújtam alatta.

Személy szerint én nem hallottam az első kopogást, de a másodikat már igen. Eléggé erőteljess volt.

• Jövök már! -szólt oda Iwa majd ajtót nyitott.
•Jó napot.. Miben segíthetek? -ki lehet az? Hallgatózni kezdtem.

• Szervusz! Tooru nem volt otthon, úgyhogy, ha jól sejtem megint nálad van igaz? -ez nem lehet igaz. Apám az?

• Öhm.. -kérlek ne árulj el. Kérlek ne!
•Nem nincs. De.. honnan tudja hol lakom?

• Az nem a te dolgod fiam! Én csak azt keresem, ami az enyém.

• Mi? -az övé?

• Jól hallottad! Szóval, ha tudod hol van, akkor mond el.

• Ha tudnám se mondanám meg! Főleg olyannak, aki tulajdonként tekint rá! -ugyan Iwa nem kell leállnod veszekedni. Csak küld el.

• Rossz válasz! Bemehetnék? -félni kezdtem. Ha bejön nem tudom mit fog csinálni, de biztos nem jót.

• Nem! -azzal becsapta az ajtót. Gyorsan be is zárta. Várt egy ideig. Talán hallgatózott, hogy elmegy-e. Pár pillanat múlva visszarohant hozzám.

• Mégis mi a fene volt ez? -nézett rám értetlenül.

• Ne- nem tudom.

• Honnan tudja hol lakom? -újra csak megráztam fejem.
• És volt egy nagydarab hapsi a folyosó végén, az is tuti vele volt!

• Ha?

• Igen! Ott állt a háttérben és messziről figyelt. De mégis mi a fenét akar tőled az apád?

• Azt.. azt akarja, hogy.. -összehúztam magam.

• Mit? -levágta magát velem szemben az ágyra.

• Hogy megváltozzak. -sóhajtottam.

• Mégis miért kéne? -kíváncsiskodott. Azóta sem mondtam el neki.
•Egyeltalán min kéne változtass?

• Azt mondta, hogy ez a.. kettőnk közti dolog..

• Mi van vele?

• Hogy ez csak a fejemben létezik.. és, nem normális dolog, hogy én téged kedvellek! Ezért azt akarja, hogy hadjam abba és menjek vissza hozzájuk. -kezdtem a hadarásba. Szégyeltem magam. Éreztem ahogy szemeim egyre nedvesebbek.