EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 20 ▪︎

- Se veled, se nélküled? -

▪︎O. Tooru▪︎

Másnap reggel evés közben, videochatben beszélgettem Iwával. Megkérdeztem kitalálta-e, hogy hova menjünk majd meccs után.

• Hát.. találtam egy kis hotelt.. Van medence, játékterem meg minden hasonló. A képek alapján röpizni is tudnánk, mert van háló, ha minden igaz!... -mesélte miközben műzlijébe kanalazott.
  Én a medence szónál leakadtam, mert pici agyam elképzelte az ott történhető jeleneteket. *Éés~ igen. Elképzeltem Iwát a medence szélén ülve.. vízesen.* Eközben könyökömre támaszkodtam és mosolyogva kavargattam saját reggelimet.
*Na, de egy hotel? Komolyan Iwa? Ez csak azért lenne mert.. Várjunk!? URAMISTEN, ÉN TEGNAP KONKRÉTAN KÖZÖLTEM, HOGY LEFEKÜKÜDNÉK VELE!?!?!? Jesszus Tooru, te egy idióta vagy! Mármint nem tagadom, hogy még nem képzeltem el milyen lenne, de.. de..*
• Hé, figyelsz te rám egyeltalán? -emelte meg kicsit hangját. Megrezzentem kiszakadva gondolatmemeteből.

• Igen, igen! -bólogattam hirtelen.

• Tudod mit! Tegyük le, menj szedd össze magad és megvárlak. -kelt fel és kilépett a kamera elől. Megcsörrent a tálkája mosogatójában. Visszalépett és kezébe vette a telefont.
• Oikawa!?.. Jó?

• Igen, persze! Bocsi, csak elgondolkoztam. -nevettem ki magam kínosan.

Leraktuk és sóhajtva hátradőltem székemben. Az órára nézve kiszámítottam mennyi időm van az indulásig. 15 prec. *Jólvan Tooru, csak össze tudod kapni magad ilyen kevés idő alatt.* Vagy nem. Öt percet elcsúsztam. Meg is kaptam a tarkóra csapást, de a szokásosnál gyengébbet. Bocsánatot kérve kezdtem sétálni a suli felé. Fejetrázva követett.

. . .

A múlt esti dolgot meg.. nem is igazán firtattuk. Sőt, egyeltalán, még szóba se hoztuk. Csak elengettük mintha semmi se történt volna. És nem.. én sem értem mi ütött belém akkor.

. . .

▪︎Szombat reggel▪︎

Ébresztőm az itthonról indulás előtt egy órára tettem. Bepakoltam sporttáskámba, amik esetleg tegnap este elmaradtak. Fürdő nadrág oké, törcsi pipa, pizsama megvan. Már csak összedobom magam a tükör elött és indulhatunk is.

Igen, idő közbe megjött Iwa-chan. Itt van a lakásba, mondván úgy is sokáig készülök és az utolsó pillanatban fogok elindulni. Tehát feljött, hogy kicsit megsürgessen nehogy a végén itthadjanak minket a többiek.
Ugyan miért tennének ilyet, hisz a kapitányuk vagyok, és szülségük van a feladásaimra. Meg persze Iwára is.

Megvallva az utóbbi időben átvette a csapat összetartását. Nem mintha nekem nem menne, csak én az utóbbi időben kicsit elhagytam a dolgot.

• Oikawa~! Siess! -toporzékolt a bejáratban az ász.

• Dehát, csak nem zársz be a saját lakásomba így meccs előtt!? -igen, tudomásomra adta, hogy a pótkulcsomat egy ideje magához vette, szóval meg is tehetné. De persze ő nem ilyeeen.

• És mivan, ha igen? -böködte meg hasamat, mikor odaértem az ajtóhoz. Ez.. esküszöm aranyos volt. Nem mondom, hogy nem pirultam bele kissé az apró érintésbe, de ez vele se történt másképp.

▪︎I. Hajime▪︎

•..és keress majd valami jó helyet, hogy ki tudjuk pihenni a meccset. -mély szemezés után, zavaromban csak kinevettem magam. Aztán elléptem tőle majd hazaindultam.

. . .

Mi a franc!? Most ezzel komolyan arra célozgat, hogy..? Eléggé olyan hagneme volt, és a szemeiben is láttam egyfajta áhítozást.
Minden esetre nem tudom, de egyből a fürdőszobába kellett menjek, mikor hazaértem, mert segítenem kellett magamon. Elég volt csak felidéznem hangját, óvatos csókját bőrömre, keze mozdulatát. Eléggé.. beindított.
. . .

▪︎Szombat▪︎

Esküszöm nem értem a saját mozdulataim. Miért kellet nekem megbökdösni? Méghozzá a hasát! Eskü mintha akarnék tőle valamit. Nem mintha ez nem így lenne.. DE AKKOR IS! Ez már teljes mértékben nem rám vall. Talán meg kéne kérdezzek valakit, hogy ez mormális-e, vagy kérjek tanácsot? Mondjuk felhagynék az idegenek által adott szerelmi praktikák használatával. Főleg, mert ők nem élték át azt, amit mi ketten. -Persze Matsuék már adtak pár elég hasznos tippet.-

Nem szóltunk egymáshoz menet közben. Csak szokás szerint olyan közel sétált mellettem, hogy kezeink szinte összeértek.
Odaérve még várakoztunk néhány későre, de hamar ők is megjelentek.

▪︎O. Tooru▪︎

Felkallódva a buszra bevágtuk magunkat a hátsó öt fős üléssorba. Iwa-chan az ablak mellé, és én őmellé. A másik oldali két ülést Makkiék foglalták be. Középpen és lábunknál pedig a táskák kaptak helyet.

Indulás után, kiérve a városból már kénylemesen ültem helyemen. Közben nagy hanggal beszélgettem a többiekkel. Félszemmel viszont mindig Iwára pillantottam. Ő csak az ablakon kifelé bámúlva nézelődött.

Egy idő után *az edző kérésére* visszavettünk hangunkból. Egy idelye már csak Makkival sutyorogva beszélgetünk. Matsukawa és Iwa is bealudt. Észrevettem, hogy Hanamaki néha lepillant, combomon irányába. Én oda se néztem, nem tűnt fel. Megkérdeztem miért. Majd rámutatott arra, hogy mióta Iwa bealudt, egyik keze az egyém mellett pihen, és egy-két ujjunk összeakaszkodott. Tudják, hogy az utóbbi időben újra közelebb állunk egymáshoz, és sikeeült átbeszélnünk ügyeinket. -Bár én még mindig félek kicsit az érintkezésektől, bár ez mostanában mindenkinek feltűnt.-

Szavakkal sosem mondta ki egyikőnk sem, hogy szereti a másikat. Úgy vagyunk vele *legalább is én*, hogy ez magától értetődő. De kimondott kapcsolatban sem vagyunk. Ez olyan.. 'se veled, se nélküled' kavargás lenne? Vagy ahhoz hasonló viszony?.. Hát azt se mondanám, mert még egy rendes csókunk sem volt. Csak én adok neki néha halovány puszit, mikor átölel. Ez is csak akkor, mikor kettesben vagyunk. Ő azóta a kádas story óta nem adott. Vagy, ha talán mégis, azt fejem búbjára kaptam. Mondjuk én teljesen elvagyok így is. De azért jól esne egy igazi csók, vagy akár érzelmesebb szó is.

---------------------------------^

Sajnos most csak ennyi fért bele🥲
Bocsánat az esetleges szóismétlésért és/vagy helyesírási hibákért🙇‍♀️🙏🏻
Előfordul velem is, hogy efféle hibáka esem, ez van, ezt kell szeretni💁‍♀️ a szóism. nekem is szúrja néha a szemem, de na.. nem tudok mit csinálni😅
Éé~s sry a sok szemszögváltásért(így jött ki)

Tali a kövi résznél..😏