EVERYTHING IS MY FAULT? [IwaOi ff.]

▪︎ 5 ▪︎

- Mindketten szenvedünk -

▪︎Oikawa Tooru▪︎

• Iwa-chan! Te már tényleg voltál szerelmes? -ezzel most meglepett. Kíváncsi voltam rá. Tudtam, hogy régebben próbálkozott már egy lánnyal -ami sajna nem jött neki össze. Nem mintha bánnám.- Viszont még nem beszéltünk konkrétan ilyen dolgokról.

• Komolyan azóta ezen gondolkoztál? -torpant meg az ajtóban.

• Talán.. -vontam vállat. Kicsit várt a válasszal.

• Lehet.. de, ha voltam is, az régen volt. -ezzel pedig jobban elszomorított, mint kellett volna.

Régen. Tehát most nem. Ezek szerint ugrott, hogy azért kedvesebb, mert esetleg megkedvelne. Úgy, olyan módon.
Így nincs értelme semminek. Elfogott egy üres érzés. Mintha nem lenne bennem semmi, és ez szörnyű. Amíg ő elvonult, volt esélyem bezárkózni a fürdőszobába. Olyan érzés támadt bennem, mintha belülről szétestem volna. Tudom, hogy túlreagálom, de azt hiszem elvesztettem azt a cseppnyi reményt is, ami volt.
Egyeltalán miért hittem azt, hogy belém tudna szeretni? Hisz mindketten fiúk vagyunk. Ő pedig nem az a kivétel, akire véletlen rátalálnék.

• Oi! Hova tűntél Shittykawa? -kiáltott.

• Mondtam már, hogy ne hívj így! -hírtelen nehezülni kezdett mellkasom. Levegőt is nehezen vettem. Pánikrohamom van? Emiatt az egyszerű dolog miatt?
Kutatni kezdtem a szekrényben, hátha valami kezembe akad. Találtam egy üres zacskót.

• Mi csinálsz? -képtelen voltam, egyből válaszolni. Nem akartam, hogy feltűnjön neki rosszullétem.
•Hahó!

• Semmit! -kezem valamiért remegni kezdtek. Számhoz vettem a zacskót és halkan, nagyokat fújtam. Végre kaptam rendesen levegőt.

• Nem úgy hallom!

• Csak.. csak menj el jó!

• Mi? Nem!

• De igen! Fogd magad és menj el, jó! Kérlek Iwa. Csak had..

• Nem megyek sehova! Előbb mond el mi a bajod!

• Semmi bajom, tényleg. De jó lenne, ha most kicsit egyedül hagynál! -az ajtóhoz léptem, félvállal nekitámaszkodtam. •Köszönök mindent.. komolyan! -tenyerem az ajtóra tapasztottam.

Pár pillanat csend után beleegyezett. Elindult. Kinyitottam az ajtót és utána néztem. Hálás vagyok neki amiért eleget tett kérésemnek. Találkozott tekintetünk. Láttam rajta, hogy aggódik.
Mikor becsukta maga mögött az ajtókeretnek dőltem, és megkönnyebbültem. Vajon meddig tűri kérdések nélkül? Meddig tudom kerülni a magyarázkodást? Visszanéztem a feldúlt fürdőbe. Tekintetem újra megakadt a borotván. Nem! Nem leszek az a tipikus gyenge lelkű tini, aki ilyen könnyen feladja. Talán még lehet esélyem nem?
. . .

Egész nap fel, s alá járkáltam a lakásban. Nem találtam helyemet. És még ez a nátha se tud békén hagyni. Szerintem túlreagálom, de mégis.. fáj?
Épp a macskával szórakoztam a padlón feküdve, mikor telefonomra üzenet érkezett. Kezembe vettem és feloldottam a készüléket.

^Iwa-chan^
Nem tudom miért és mi zajlik most benned, de kapard össze magad. Rossz ezt a hangulatingadozó Oikawát látni.

-sóhajtottam az üzenet végén. Várj mi!? Oikawának hív az üzenetben?! Akaratlanul is ellágyított. De folytatta.

^
Gondolom pár napig nem jössz suliba. Majd átviszem a tananyagot. Addig is pihenj és gyógyulj.

-még így üzeneten keresztül is látom magam elött arcát. A szokásos komoly arc, amin talán egy apró mosoly csücsül.

^Alien^
Rendben. Kössz😉

Némileg nyugtat, hogy kíváncsi rám. De mégis mostmár kevés esélyt látok arra, hogy lehetne köztünk bármi több barátságnál.

▪︎Iwazumi Hajime▪︎

Már megint mi volt ez? Rá kell jönnöm mi történik vele. Azt tudom, hogy valamilyen szintem befolyásolja a szülei visszatérte. De biztos, hogy nem ennyire. Van még valami, amivel küzd magában.

És én is..

Én is szenvedek legbelül. Látni, hogy ilyen állapotba van valami miatt, amit nem tudok, hogy mi; rettenetes érzés. Elküld. Elzár magától, nem ereszt közelebb. Pedig én mindennél jobban segíteni akarok neki. Valamiért most ezen a gondolaton nem tudok túllépni. De van még más is emellett.
A reggeli dolgon sem igazán adtam még túl magam. Valamiért elpirultam dicséretétől. Ő pedig azt mondta; nem bánja, mert aranyos. És az, hogy hátamnak dőlt. Pulcsin keresztül is éreztem ahogy kifújja levegőt. De a film közben sem értettem igazán. Miért pont a háttér legegyszerűbb, lényegtelen jeleneteit veszi észre, és miért pont azt a csókot, vagy mit? Majd indokolatlanul megkérdezi, hogy voltam-e már szerelmes. Talán az lett volna a megfelelő alkalom elmondani neki? Ha igen akkor gratulálok magamnak, jól elszúrtam. Viszont ezek után sem nyílik meg annyira, hogy elmondja mi zajlik le benne és miért.

--------------------------------^

Bonyolódik... bonyolódnak?
Szóval! Bonyolódnak a dolgok drága galambjaink körül😶🤭

Rövidke lett de, hát most ez van🤷‍♀️
Gomenasai🙇‍♀️🙏🏻