Born to make history? (Victuuri)

22. (különkiadás IV.)

Otabek

A kora esti szundikálásomból az ébresztett fel, hogy valaki félőrült módjára püfölte a bejárati ajtómat. Bár, ha jobban belegondolok, arra sem emlékszem, mikor aludhattam el, tegnap éjjel az egyik helyi bárban dolgoztam, mint DJ, csak valamikor hajnalban értem haza, de nem tudtam aludni. Barcelona előtt talán még ott maradtam volna a munkahelyemen pár VIP belépős vendéggel iszogatni, de mióta Yurioval összekaptunk és lerészegedtem, azóta megfogadtam, hogy egy korty alkoholt sem iszok. Azonban, mivel azóta sem tudtam, hogy mi történt aznap este, csak azt, hogy azóta ignorál, azóta is magamat hibáztatom emiatt az egész miatt. Ha pedig megpróbálom lehunyni a szemem, máris jönnek az önmarcangoló gondolataim, amik nem hagynak békén, míg fel nem kel a nap.

Azóta mondhatni alig aludtam, munka után volt hogy 6-8 órát edzettem, azután pedig még a többi korcsolyázóról vezetett jegyzeteimet frissítettem fel, elemeztem az eddigi koreográfiáikat, mozdulataikat, erősségeiket és ezalapján próbáltam megfejteni, mivel rukkolhatnak elő a következő szezonban. Ha ez meg volt, csak azután gondolkoztam a saját programomon, hogy vajon mivel is tűnhetnék ki leginkább a mezőnyből. Ezután az elfoglaltságom után általában főztem valamit magamnak, merthát enni is kell és az instant kaják nem igazán felelnek meg a versenysportolók étrendjének. Majd kezdődhetett a munka és ez az egész körforgás újra és újra.

Persze ennek az lett a vége, hogy elvesztettem az időérzékemet is ebben a monotonitásban, teljesen szétszórttá váltam és ahol vagy amikor rám tört az elviselhetetlen fáradtság, ott aludtam el. Ebből adódott is jó pár kínos szituáció, például, amikor a buszon aludtam be és a végállomáson a buszsofőr próbált felkelteni, hogy most már jó lenne elhagyni a járművet, mert ez nem csöves szálló, vagy amikor a munkahelyemen egy pincérnek kellett zenét kevernie, mert én elaludtam a DJ pult mögött és nem tudtak felébreszteni. Szerencsére sikerült tisztáznom a helyzetet, és akiknek elmondtam ennek az okát, azok mind megértettek. Talán csak ennek köszönhetem, hogy még mindig van munkám.

Na de visszatérve a jelenbe, morcosan mentem kinyitni az ajtót, mivel tudtam, hogy ennél a fél óra alvásomnál többet ma már nem igazán fogok tudni produkálni. Azonban mindenre számítottam, csak egy kipirosodott arcú, csillogó szemű Yuriora nem. Nem hittem volna, hogy egyáltalán hajlandó lenne-e szóba állni velem, arról nem is beszélve, hogy egészen idáig utazna csak amiatt, hogy láthasson. Mivel első ránézésre látni lehetett rajta, hogy részeg, a kis ördög a vállamról azt súgta a fülembe, hogy talán csak bosszút akar állni a múltkori miatt, de ezt a negatív gondolatot azonnal el is hessegettem. Már épp meg akartam kérdezni a szőkétől, hogy mi járatban van errefelé, amikor sírva a karjaim közé vetette magát.

Eléggé meg voltam ijedve, hiszen ilyen szituációba még sosem kerültem és ne tudtam, mit is tehetnék érte. Egy kisebb lefagyás után végül megpróbáltam a kanapé felé terelgetni a még mindig keservesen zokogó Yuriot, bár ő nem igazán volt hajlandó elengedni engem, szóval végül még mindig őt ölelve emeltem fel és vittem a kényelmes bútordarab felé. Mikor letettem és leültem mellé, rögtön az ölembe ült és arcát a vállgödrömbe nyomva sírt tovább. Talán fél óra telt el így, még végül redukálódni látszott a zokogása és egyre egyenletesebbé vált a légzése, majd ezután észrevettem, hogy elaludt.

Óvatosan leemeltem magamról, hiszen bármennyire is volt aranyos, ahogy bújós kiscicaként szorongatott, jól tudom, hogy eléggé kiakadna, ha így ébredne. Szóval lefektettem a kanapéra és betakartam őt egy pokróccal, majd a dohányzóasztalra kikészítettem neki egy pohár vizet, zsebkendőket, aspirint és a kanapé mellé tettem a biztonság kedvéért egy lavórt is. Ezután kimentem a ház mögött lévő kis kertbe elszívni egy cigit, mert erről a káros függősémről nem tudtam lemondani és ittam egy forró fekete kávét is hozzá. Majd, mivel mégsem akartam egyedül hagyni Yuriot, a kanapé melletti fotelben foglaltam helyet és a szemüvegemet felvéve elkezdtem olvasni egy pszichológiáról szóló könyvet, hisz ennek segítségével elemzem a körülöttem levő embereket és az ellenfeleimet is.