A világ árnyai mögött

17.fejezet, Új iskola

Vettem egy nagy levegőt és kiszálltam az autóból.

Olyan sok dolog rohamozta meg egyszerre az orromat és a füleimet hogy nem tudtam mit is tehetnék. A rengeteg új illat, a rengeteg kisebb- nagyobb zaj amelyek az aromákkal együtt közelről és távolról együtt jöttek egy pillanat alatt teljes pánikba üldözttek.

 - Szia. -szólalt meg egy túl erős a hang a hátam mögül, melytől a fülem elkezdett sípolni, mégis erőt vettem magamon és próbáltam háttérbe szorítani a hangokat amelyek sikerültek is.

Már nem voltak olyan erősek az érzékeim mint pár pillanattal korábbig de még emberinek sem mondtam volna. 

 - Szia. -fordultam hátra és így megláttam hogy egy nálam alacsonyabb, hosszú világosbarna hajú lányt, kinek szabadon engedett hajkoronája háta közepéig ért, kedvesen csillogó zöld szeme előtt szemüvege díszelgett. Vékony volt mégis volt egyfajta pozitív kisugárzása.

 - Te vagy az új lány igaz? Az én nevem Betty Inwor. -mondta a lány egy félénk mosoly kíséretében, azonban a félénkségével is aranyosnak tűnt.

 - Az én nevem Wanda Zanoba. -küldtem felé egy bátorító mosolyt.

  - Nem tudod véletlenül hogy hogyan jutthatnék el az igazgatói irodába? -kérdeztem meg a mai napom első céljának helyét.

 - Menj be az épületbe, a folyosón végig, majd az első kanyarnál fordulj balra és annak a folyosónak a végén van. -mondta miközben az épület felé mutatott majd egy halk "szia" után ment is a dolgára.

Én nagyot sóhajtottam majd elindultam arra amerre Betty mondta. Ahogy haladtam előre a hangok mindegyike mintha engem akart volna megérinteni, hallottam hogy szinte az egész évfolamom rólam beszél, hallottam a gúnyos, szinte már megvető hangjukat ahogy rajtam nevettek, voltak azonban olyanok is akik nem csak hogy kibeszéltek hanem helyette egyenesen a legnagyobb gúnnyal átnéztek rajtam. Próbáltam megszüntetni a hangokat ám azok sehogy sem akartak szűnni én pedig éreztem hogy egyre inkább kezd felmenni bennem a pumpa. Éreztem hogy a testemben elkezd végig száguldani egy kellemes melegség és tudtam hogy nemsokára át is változhatok. A mellettem elterülő folyosó falán a szürke, egyhangú szekrények sorait megtörte egy lány és egy fiú mosdó ajtaja. Nem gondolkodtam csak berohantam a lánymosdóba és miután magamra csuktam az ajtót a hideg csempének döntöttem a homlokom. Szerencsére senki nem volt bent, így volt időm összeszedni magam. Mély levegőt vettem, majd szép lassan kifújtam, és ezt még egy párszor elismételetem mire éreztem hogy a testem megnyugszik. A homlokomat még mindig a csempének tartottam, és most mindennél jobban esett ahogy végig járta a testem a hideg. Egy percre kalandoztam csak el ám elmémbe ekkor élesen nyílalt a csengő hangja. Azt hittem megsüketülök a hirtelen, túl hangos zajtól, ám mégis próbáltam az érzékeimet kizárni amely nagyjából sikerült is ám még ígyis túl hangos volt a csengő. Ezek után lassan erőt vettem magamon és elindultam a korábbi célom felé amely nem volt más mint az igazgatói iroda. Ahogy immár a szinte teljesen üres folyóson sétáltam ahol márcsak néhány késésben lévő gyerek állt, a kellemes béke öntött el. Szép lassan érten el az igazgatói irodát ahol egy halkabb, számomra azonban hangos kopogás után, valamint a csukott ajtón át kiszürödő "Gyere" után beléptem a helységbe. A titkári szoba nagyon szép volt, a falakon körübelül mellkasmagaságig körbe futott egy sötétebb barnás festék amely olyan volt akár a kávé színe. Ez a szín a fölötte elterülő részen bézsesbe váltott, így tökéletes kombinációt alkottva. A helységben frissen lefőtt kávé illata terjengett, szemben az ajtóval pedig ahol én csak álltam egy idősebb,nyugdíjasnak látszó hölgy ült egy nagyobb íróasztal mögött. A hölgy, aki feltételezem hogy a titkár lehetett érdeklődve nézett rám, megfakult, helyenként őszes haját konytba fogts fel, zöld kifejező szemei pedig még idősebb kora ellenére is sugároztak szemüvege mögött.

 - Jó reggelt kívánok, elnézést a zavarásért de az igazgatónőhöz jöttem. -mondtam illedelmesen ami a hölgy figyelmét sem kerülte el, ezért rám mosolygott.

 - Mondja a nevét kérem. -kért a hölgy.

 - Wanda Zanoba. -mondtam és akkor egy pillanat alatt felvette az arca a felismerés képét.

 - Akkor maga biztos az új tanuló. -mondta mire csak bólintottam.

Ezek után a hölgy a füléhez emelt egy hozzá közel lévő fekete vonalas telefont majd egy pár pillanat múlva csörgött is. Még ígyis hangosan hallottam hogy a mellettünk jövő szobából szól a dallamos csengés, majd egy halk, kedves női hangot is hallottam. Nem akartam hallgatózni így csak arra figyeltem hogy a titkárnő mit mond.

 - Szia Drága. Figyelj csak megjött az új lány. -mondta majd egy percnyi csendes szünet következett, ezek után pedig le is tette a telefont.

 - Rendben van, menj csak be.

Bólintottam egyet majd az ajtóhoz sétáltam és ide is miután egy számomra hangosabb kopogás és "gyere csak be" kiszólás után be is léptem egy talán még szebb helyiségbe.