A világ árnyai mögött

11.rész, Elfeledett múlt 2.rész

Szépen kifújtam magam majd felálltam és kihajtottam a doboz tetejét, de ami ott volt benne azt nem tudtam elhinni...

A dobozban egy vastag réteg por alatt egy világos kék borítású könyv feküdt, vérvörös betűi pedig furcsán kellemes érzést keltettek bennem. A vörös betűk felém sugallták a könyv címét, amely nem volt más, mint Mesék egy más világról.

Ahogy halkan felolvastam a címet, és ahogy ujjaimmal lesöpörtem a borítóra ragadt vastag port furcsa érzés nyilallt belém. Mintha egy pillanatra valami olyan emlék tört volna fel, amelyet valahol sejtettem, hogy az enyém mégsem akartam elhinni. Én egy kis gyermekként az itteni vendégszoba zöld ágyához rohanok, és szép lassan felülök rá, miközben a szoba ajtajában megjelenik a nagyapám magas alakja. Nagypapa egy magas, ősz hajú, szemüveges férfi volt, aki mindig korát meghazudtoló volt.

- Mit szeretnél kicsim? -kérdezte akkor nagypapám.

- Olvass nekem. -kértem őt mire nagyapám mosolygott egyet és elment majd behozta ezt a könyvet.

Teljesen el is felejtettem mindez, ám most ahogy visszagondolok, erre szívembe fájdalom hasít, szememből egy csepp könny folyik ki, és folyik végig arcomon. Nagy sóhaj hagya el ajkamat majd szép lassan kiemeltem a könyvet a dobozból és miután alaposan lesöpörtem róla a port kinyitottam az első oldalon. Magam mögé húztam egy széket és leültem miközben tekintettem nem szakítottam el egy pillanatra sem a könyv díszes első oldalától. Az oldalon vörös, díszes betűkkel megjelent a cím, de sem szerző sem megjelenési idő nem szerepelt a lapon. A következő két oldalon, egyikén szerepelt csak egy sor:

"Minden történetnek van valami alapja. Minden történetet valami még borzasztóbb előz meg."

Minden mindennel összefügg, minden mindennel kapcsolatban áll hisz ez a világ rendje. Azt hinnéd te is ki ezeket a sorokat olvasod, hogy ez nem így van. Eszedbe juthat sok ezt megcáfoló tényező, többek közt azok a mesék is melyek behálózták és leginkább meghatározták gyermekkorod. Azt mondhatnád, hogy mindez nem igaz, de menj csak tovább, olvas tovább és rájössz mindenre.

A világ talán legkegyetlenebb lényei nem az emberek, hanem épp a ránk hasonlító vámpírok. Emberi külsejűk sokakakat megtéveszhetett, lelkük romoltsága azonban hideg rettegéssel tölt el mindenkit. Elég egy pillanat és rájössz, hogy ő más. A vámpírok a sátán talán legkegyetlenebb lényei, emberi vérrel tudnak csak táplálkozni, csak az, ami megfelelően oltja szomjukat. Egy- két naponta vadásznak, és akkor úrrá lesz rajtuk régi és talán legvadabb ösztönük, és nem bírnak ilyenkor leállni. Megölik az embereket. Te magad úgy válhatsz ilyenné, ha egy vámpír megharap téged, de képes arra, hogy ne öljön meg, majd körmei végig szántják testedet. Minden kín közül ez a legrosszabb a világon, általában 3 napig tart a teljes folyamat, utána azonban ember vért kívánó szörny leszel te magad is. Legtöbbjüknek a napfény az egyetlen fegyver az elpusztításukhoz, azonban vannak oly kevesen, akik már elég hatalmas erővel bírnak, ők valóban halhatatlanok.

A vámpír egy másik, talán legszövevényesebb társa és ugyanúgy a sátán leszármazottja a démonok. Ők már közel sem emberiek, külsejük függ az életüktől, attól hogy hogyan éltek démonként. Köztük is vannak olyan lények, akik a legerősebben ők azonban lelkük állapotához képest hatalmas szárnyakat viselnek. Démonná úgy válhatsz, ha véred elvegyül a démonok vérével azonban ez egy olyan folyamat melyet csak kevesen élnek túl.

E két borzalmas lény mellett azonban vannak olyan lények is, akik nem a sátán, hanem az úr szolgálatában álltak egykoron. Egyik ilyen a likán avagy vérfarkas. A vérfarkas a hiedelmek ellenére egy szelíd lény, viszont mára az egyik talán legkisebb csoport. Tagjai csak születéssel kerülnek ki, mesterséges átváltozásra nincs esély szinte soha. A vérfarkasok csoportban, falkában élnek egymással, de számuk oly kevés lehet, hogy szinte nincs ilyen falka sehol. A vérfarkasok közt létezik valaki, aki oly ritka a világon, hogy alig volt belőle néhány, ő pedig az "Iutus lupus". (Igaz farkas) Ő képes arra, hogy embereket kiket megmart egy farkas maga mellé emeljen, életük utána össze lesz kötve vérük által.

A vérfarkasok hű társa volt és lesz mindig a legkisebb csoport. Ők pedig az egek urai a sárkányok. A sárkányok mára már alig maradtak pár ezren a világon születésük után minden sárkányvérű emberből 2% változik csak át az első szárnycsapásnak hála. Köztük is legtöbben férfiak, nők szinte sehol sincsenek. A sárkányok egyik talán legszebb és legritkább szövetsége a sárkány csoport. Mára már alig maradt egy maximum kettő, három ilyen csoport, mert mindez akkor elkötelezettséget jelent számukra, hogy nem teszik meg mindezt...

Olvastam végig majdnem a könyv egészét, csupán néhány oldal maradt, amikor is hirtelen hatalmas zajra leszek figyelmes, felkapom, rá a fejem majd csak hallgatom, hogy nem messze tőlem valahol egy erdőben egy fa kidől, és a földnek csapódik, és hangja elül. Ekkor riadok csak igazán fel és látom, meg hogy az egész ég olyan fekete, mint egy nagy lepel. Éreztem és tudtam, hogy hamarosan vihar lesz ezért gyorsan összeszedem a cuccom, bezártam az ajtókat és már mentem is be a lakásba ahol már fel kellett tekernem a fűtést, mert a vihar közelsége miatt az idő is jócskán lehűlt. Gyorsan össze ütöttem magamnak egy teát, és azzal valamint a könyv társaságában elhelyezkedtem az ágyamba, felraktam a töltőm telefonra és ébresztőt állítottam magamnak hisz holnap kezdődik a suli. Ahelyett azonban hogy erről stresszeltem volna szép lassan kortyolgattam el a teám és lassan elaludtam.

Valahol viszont az erdőben egy fiatal fiú dühösen veri bele a kezét a mellette álló fába, amely egy hangos szinte fülsüketítő repedéssel kitörik, és a földre hanyatlik.

- A francba is. Tudtam, hogy az a kis csitri még bajt fog hozni nekünk. - tajtékzott dühösen a fiú.

- Nyugodj le.- csitította őt egy másik.

- Hogy nyugodjak mégis le? Megtalálta a könyvet. Megtalálta és idő kérdése innentől mindennek. -morgott tovább a fiú.

- Meg kell ölnünk. -mondta a higgadtabb srác, miközben szája gúnyos szinte pszichopata mosolyra húzódik.

- Eszetekbe ne jusson őt bántani. Ő csak egy egyszerű lány, semmi közötök sincs hozzá.

A két fiú hirtelen eszmélt fel a fák sűrűjéből érkező hangra majd csak nyugodtan várták, hogy a három fiatal felbukkanjon a fák közül.

- Amúgy is, ha bántani akarjátok, akkor velünk is számolhatok. Nem engedjük, hogy bántsátok az ártatlanokat.

- Ugyan már Zack te is tudod, hogy ő minden csak nem ártatlan... -mondta a dühösebbik fiú.

Mielőtt a két csoport újra egymásnak eshetett volna az eget egy hatalmas villám szántotta végig és az eső ömleni kezdett ezzel elmosva egy újabb csatát a két ellenség közt, de az évezredes ellentétet nem volt képes ilyen könnyen eltörölni.