A világ árnyai mögött

18.fejezet, Ismerkedés

Bólintottam egyet majd az ajtóhoz sétáltam és ide is miután egy számomra hangosabb kopogás és "gyere csak be" kiszólás után be is léptem egy talán még szebb helyiségbe.

Ahogy beléptem egyből szemet szúrt a szoba szemben lévő fekete falán mindenfelé tekerődző lila vékony virágok. A szoba két másik párhuzamos oldala fehérek voltak, ám itt is lila virágok tekeregtek a falon. A bútorok egyszerűek voltak, egy fekete hosszabb íróasztal, melyen egy modern laptop is helyett kapott. Az íróasztal mögött egy kisebb fehér polcnyi könyv sorakozott, a falon diplomák és oklevelek sora sorakozott. Az íróasztal mögött egy kedves, hosszabb fekete hajú 40-es éveiben járó mosolygós nő ült, fekete szeme körül szarkalábak voltak, arcán pedig féltő mosoly.

 - Jó reggelt kívánok Igazgatónő! -mondtam mire a hölgy még jobban elmosolyodott.

 - Szervusz Wanda. Foglalj csak helyett. -mutatott az íróasztala előtt elhelyezkedő két fekete bőrfotel felé. Bólintottam egyet majd elindultam az egyik szék felé, és miután elhelyezkedtem a hölgy előttem lehajtotta laptopja tetejét és érdeklődve nézett rám.

 - Nos Wanda. Tudom és te is tudod hogy már tegnap kellett volna először jönnöd. -mondta mire épp szóra nyitottam volna a számat hogy valami ésszerű magyarázattal álljak elő ám ő ő csak elmosolyodott.

 - Nem kell magyarázkodnod. Tudom, értesültem a régi iskolából arról hogy mi minden is történt veled. Teljesen megértek mindent. Nem kell semmilyen magyarázat, majd én magam elintézem hogy a tegnapi nap le legyen igazolva. -mondta mire hálásan rá mosolyogtam mire ő is rám mosolygott.

 - Ha a közel jövőben úgy érzed szükséged van egy kis időre, nyugodtan gyere csak hozzám, de ha épp nem tartozkodom itt mond csak meg az osztályfönőködnek hogy én elengedtelek. Most viszont ha már emlegettük akkor ismerkedj is meg az új osztályfönőkőddel.

Ekkor az igazgatónő ismét megfogta a telefont, ismét a füléhez emelte és így hallottam hogy valahol az iskola kanyargós, ám nem túl messzi folyosóján megszólal egy dallamos csengőhangú telefon.

- Halló. -szólt bele a telefonba egy lágy női hang.

 - Szia Nicki. Be tudnál jönni az igazgatóiba? Megérkezett az új diákod. -mondta az igazgatónő.

 - Persze Lucy, egy perc és ott vagyok. -mondta a vonal túlsó végéről érkező hang tulajdonosa majd véget is ért a beszélgetés.

 - Nos Wanda. -fordult felém újra az igazgatónő.

Kérdőn néztem rá, ám ahogy a kedves, bátorító mosolya hatást gyakorolt rám szép lassan én is visszamosolyogtam rá.

 - Tudnál mesélni az előző iskoládról? Mik voltak a kedvenc tantárgyaid, miből milyen eredményt értél el?

 - A kedvenc tantárgyaim voltak a történelem és az angol valamint a testnevelés. A többi tantárgyból sem voltam soha rossz, de azok nem tartozttak a kedvenceim közé. A tanárokkal mindig kijöttem, azonban az egykori osztálytársaimmal nem teljesen. Mindig valamiért kívülálló voltam szerintük. Sokan is jártunk az akkori osztályomba majdnem harmincan, és talán ezért sem találtam meg a helyem.

 - Nyugodj meg Wanda. Itt a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek, és valószínűleg az osztályoddal sem lesz semmi baj. Itt mivel ez egy kis iskola az osztályok maximum 20 fősek, a te osztályod azonban kicsit más. Ott immár veled együtt 24-en lesztek majd. És egy dolgot biztosan mondhatok. Nem fogod magad kívülállónak érezni soha. Hisz te is immár az iskola tanulója vagy. -mondta egy kedves, barátságos mosoly kíséretében.

Ám mindez hiába volt. Ugyanis mindennél jobban akartam hinni az igazgatónő szavainak ám nem tudtam. Nem tudtam ugyanis valami ami megkülöböztett a többi velem egykorútól folyamatosan ott lüktet, ott kering az ereimben és csak vár. Vár egy olyan pillanatra amikor a düh elönthett, vár hogy újra felszínre törhessen vele együtt. Mély elgondolkodásomból az ajtón való kopogás töri meg mire a berendezés felé fordulok és ahogy az igazgatónő behívja az érkezőtt a vendég be is lép az ajtón.

 - Jó napot Mrs. Novery. Hivatott igaz? -mondta ezek szerint az új osztályfőnököm.

 - Igen Mrs. Wareio. Megérkezett az új diákod. -mondta mire Mrs. Wareio elmosolyodott. Mrs. Wareio körülbelül a 40-es évei végén járhatott, válláig érő sötétszőke haja most szabadon lógott, keresztezve fiatalos arcát, barátságos mosolyra húzódó száját mely mögül elő villantak fehér fogai. Szeme kifejező volt, zöld színén pedig megcsillant az ablakon betörő nap fénye.

 - Szia. -intézte felém a szavait mire felálltam a helyemről és hasonlóan mint osztályfőnököm én is kézfogásra emeltem a kezem.

 - Jó napot kívánok. -mondom én is ahogy szembe állunk egymással.

 - A nevem Nicolett Wareio. Nyugodtan hívj csak Mrs. Wareionak.

 - Az én nevem Wanda Zanoba. Örülök a találkozásnak. -mondom illedelmesen mire Mrs. Wareio még inkább elmosolyodik majd egy biztató mosolyt küld felém.

 - Gyere. Mindjárt kezdődik a második óra ami amúgy is velem lenne így akkor megismerkedhetsz az osztálytársaiddal is.

Csak bólintottam egyet majd majd miután Mrs. Novery ida adta az órárendendem, a szekrényem számát és a csekély mennyiségű könyvem ezek után Mrs. Wareioval az oldalamon elindultam az új osztályom felé. Végighaladtunk az üres folyosón,miközben mind a ketten csendbe burkolozttunk, ám akkor mellettem osztályfőnökőm megállt a 265- ös terem előtt. Egy percnyi csend sem volt az előttem elterülő világosbarna osztályterem ajtaja mögött. Mellettem Mrs. Wareio rám nézett, egy bátorító mosolyt küldött felém majd gyengéden megsimogatta a karom.

 - Készen állsz? -kérdezte. Ugyan hiába remegett minden egyes porcikám az elkövetkezendő találkozástól mégis a zajok olyan erősek és közeliek voltak hogy minél előbb azt akartam hogy abba maradjanak.

Válaszképp csak bólintottam egyet majd Mrs. Wareio már be is nyitott a terembe ahol ennek hatására azonnal elhaltak a zajok. Új osztályfőnököm lépett be először az osztályba, egy másodperccel utána pedig én. Lehajtott fejjel követtem őt egészen a tanári asztalig, ott megálltam mellette.

 - Gyerekekkek. Ezennel szeretném nektek bemutatni az új osztálytársatokat. Wanda kérlek mutatkozz be. -mondta osztályfőnököm mire szép lassan emeltem fel a fejem és így néztem szembe 23 érdeklődő szempárral.