A világ árnyai mögött

8.fejezet, Új barátok

Amint befejeztem az Aliceszel való telefonbeszélgetésemet elkezdtem folytatni a korábbi konyhai munkáimat. Szép lassan mindennel kész lettem, az ebéd elkészült és az utolsó kóstolás után megállapítottam, hogy nagyon finom lett. Szép lassan megcsináltam az ebédlőasztalt és megterítettem, és amikor befejeztem a találkozásra szánt ruha átvételét egy fekete terepjáró állt meg a ház előtt. A ruhámat még gyorsan megigazítottam, amely nem volt más, mint egy fekete farmer és egy alul felül csipkézett fehér póló és gyorsan belebújtam az edzőcipőmbe és mentem is kinyitni a kaput. A gyönyörű, fekete autóból először Alice vidám arca bukkant fel, majd ahogy kiszállt egyből hozzám rohant és szinte majdnem mindketten a földön kötöttünk ki hatalmas ölelésének hála. Hosszan ölelt én pedig vissza öleltem. Mikor elváltunk egymástól felbukkant az autóból a két másik mára hivatalos vendég is. Az egyik egy velem egy magas, barna tekintetű fiú, akinek bal fülében egy fekete fülbevaló kapott helyett. Sötét barna, szinte fekete haja egyenletesen volt lenyírva két oldalt, középen pedig meg volt növesztve. A másik srác egy nálam fél fejjel lehetett magasabb nálam, barna haja teljesen rendezetlenül állt mindenfelé, ám ami a legizgalmasabb volt, rajta hogy nem épp megszokott szemszíne. Nem. Épp ellenkezőleg az ő szemei szürkések voltak, amely gyönyörű volt.

-  Wanda bemutatom neked Thomas Werestet. -lépett Alice a fülbevalós fiúhoz. Ő csak rám mosolygott, amit viszonoztam neki majd közelebb léptem hozzá.

- Szia. Akkor, mint tudod Wanda vagyok. Wanda Zanoba. -nyújtottam felé a kezem mire ő is barátságosan megrázta az enyémet.

- Thomas Werest. -mondta.

Bólintottam majd oda fordultam a másik fiú felé is, aki csak ott állt és nézett rám, arcán egy félénk, barátságos mosoly kapott helyett. Mielőtt Alice ismét "bemutatott" volna egymásnak minket a srác közelebb lépett hozzám és enyhén meghajolva a kezemért nyúlt majd a kézfejemre egy lágy puszit nyomott. Teljesen szokatlan volt ez a régies gesztus nekem, én ilyenhez nem nagyon szoktam.

- Zack Voron. - egyenesedett fel.

- Wanda Zanoba. -mondtam teljes zavaromban.

Ugyan furcsa volt ez a hirtelen és teljesen régies szokása mégis valamilyen oknál fogva bizalmat keltett bennem mindez.

Csak most néztem meg igazán hogy Zacken egy fekete ing volt, amelyet az ujján kicsit felhajtott, de ennek ellenére egész mellkasán izmok feszültek inge alatt. Zack még emellett egy fekete, enyhén szaggatott farmert viselt, míg Thomas csak egy egyszerű mintás fehér pólót és ugyanúgy fekete szaggatott farmert. Ám velük szemben Alice egy ujjatlan, halvány barna blúzt és egy fehér szoknyát, amely kiemelte alakját.

- Gyertek, menjünk be. Az ebéd biztos kihűlt. -invitáltam be a vendégeimet mire ők csak bólintottak.

Odabent mindenkit leültettem a helyére majd felszolgáltam a levest is. Az ebéd idejére Moont inkább a házba vittem, hogy nehogy esetleg valami baj legyen. A leves elfogyasztása után, amelyről megjegyzem mindenki nagyon jókat mondott csak elkezdtem behordani a nem kellő edényeket. Zack, minden ellenkezésem mely szerint most ők a vendégek és nem nekik kéne pakolni ezt teljesen elutasította és ragaszkodott ahhoz, hogy segítsen. Rengeteg köszönetet mondva neki együtt behordtuk az edényeket, közben pedig ügyeltem arra, hogy Moon ne mehessen ki. Viszont amikor már az utolsó adag ételt vittem ki amely Alicenek volt egy kis rántott zöldség akkor teljesen figyelmetlen voltam és Moon is kiszaladt az udvarra.

- Moon! -kiáltottam utána azonban ekkor már késő volt ugyanis Moon ledöntötte az asztal mellett álló Zacket.

-  Drago? -kérdezte egyszerre Alice és Thomas, miközben Moon Zacken állt és vadul az arcát nyalta.

- Moon. Gyere ide. -mondtam a kutyának mire azonnal leszállt szegény Zackről, akinek az egész arca tiszta nyál volt.

- Sajnálom. Direkt bevittem a házba, de nagyon kis ravasz. -mondtam miközben megsimogattam a buksiját.

- Drago te vagy az? -kérdezte miközben felállt a földről és letörölte az arcát.

A név hallatán Moon izgatottan kezdte el csóválni a farkát, de azért nem ugrott fel megint, helyette kitartóan ült mellettem. Én eközben az egész helyzetet nem igazán értetten meg mire Zack bele kezdett a magyarázatba.

- Néhány héttel ezelőtt örökbe fogadtunk egy ugyan ilyen husky kislányt. Épp egyik nap sétálni vittük, amikor is egyszerűen elszökött. Sajnos akkor pont nem volt rajta póráz, és amikor keresésére indultunk akkor nem találtuk sehol. Viszont úgy tűnik ő megtalált téged. -mondta Zack.

- Óóó... bocsánat, nem tudtam. Természetesen, ha vissza szeretnétek kapni, akkor semmi akadály, sincs. -mondtam, de közben egy kicsit megszakadt a szívem, hiszen annak ellenére, hogy nem régóta van velem Moon annak ellenére nagyon is a szívemhez nőtt.

- Igazából az a helyzet, hogy ha szeretnéd vagy veled maradhat. Nekünk úgyis van még két kutyánk, és látjuk, hogy mennyire hozzád nőtt. -mondta Thomas a többiek pedig bólogattak, mire pár csepp könny jelent meg a szememben.

Ezek után visszatértünk a normális rendhez, megettük az ebéd maradékát a desszerttel együtt és egy kis pihenő után elindultunk sétálni.

- Wanda. Mesélj magadról. -kérte Zack miközben egymás mellett sétáltunk, ugyanis egy jó pár méterrel előrébb sétált Thomas és Alice.

- Igazából nem is tudom, mit mesélhetnék. Egy egyszerű 17 éves lány vagyok. -mondtam, és ahogy Zackre pillantottan láttam, ahogy szürke szemeivel engem figyel. Szája félmosolyra húzódott, ahogy rám nézett. Vissza mosolyogtam rá, de azért ő nem elégedett meg ennyi információval.

- Hogy hogy egyedül élsz? -kérdezte és annak ellenére, hogy nem tudhatta ennek ellenére érzékeny pontot tapintott ki.

Emiatt szemembe néhány csepp könny költözött melyek egy pillanat tört részre alatt lefolytak arcomon. Zack egyből észre vette, hogy megváltozott a hangulatom, ugyanúgy ahogy a könnycseppeket is az arcomon. Ezek után pedig se só se beszéd gyengéden megfogta a kezem és szembe fordított magával. Ujjaival letörölte a könnyeket az arcomról majd közelebb lépett és karjába zárt, én pedig bebújtam a karjai közzé.

- Bocsánat, nem tudtam, hogy ez érzékenyen érint, ne haragudj. -mondta Zack mire csak megráztam a fejem.

- Ha akarod, elmondom. -hajoltam el tőle.

- Nem fontos, ha úgy érzed. -mondta, de ennek ellenére el akartam mondani, és úgy éreztem benne megbízhatok.

- A szüleim meghaltak, amikor én néhány hónapos voltam, ezek után a nagypapám nevelt, de néhány hónappal ezelőtt ő is meghalt, végrendeletében pedig rám hagyta a házát. -mondtam mire Zack szemében valami furcsa dolog villant. Pontosan nem is tudom, hogy írjam le, de mintha remény és sajnálat lett volna egy másik érzelemmel, ami az aggodalom.

További beszélgetésünket azonban megszakította egy hang.