A világ árnyai mögött

14.fejezet, A Szellemkastély története

Ezek után nem volt más hátra, minthogy az alak eltűnjön a homályban...

Kellemes anyagot éreztem a testem körül mire csak még inkább érezni akartam a selymes anyagot ezért elkezdtem mindenfelé forgolódni, mígnem a szemeim egyszer csak kipattantak. Teljesen összezavarodva és teljes kétségek közt néztem körül a hálószobában. Testemet takaróm takarta el, miközben rajtam semmilyen ruha nem volt, kivéve a fehérneműm. Ahogy egy pillanat erejéig a helyzetem háttérbe szorult úgy hallottam meg mindent és úgy éreztem meg mindent. A testemből áradó kellemes illatot, a kint a fákon ülő vagy épp a kertben repkedő madarak illatát, a távolban autók közeli motorbúgását, a távolban egyenletes ütemet verő szíveket melyek, mint egy időzített dob egy ütemet vertek. Újra mindent illatot éreztem és újra minden szagot éreztem. Dühösen pattantam ki az ágyból és indultam el a teraszra majd az udvarra. Viszont csak indultam volna el, hiszen ahogy az ebédlőbe értem volna egyből szemet szúrt valami. Az asztalon fekvő könyv utolsó néhány oldala közül egy ragyogó papír lógott ki. Szép lassan a könyvhöz léptem, ujjaimmal végigsimítottam a barázdás enyhén kidomborodó betűkőn, majd utána szép lassan felhajtottam és átlapoztam. A könyv sorai szép sorjában rajzoldottak ki előttem mégis minden egyes szónak tudtam a helyét. A könyv oldalai végül megálltak mozgásukban, amikor is a fehér félbe hajtott lap egyik velem szemben lévő oldalán ott nem feküdt a lap közepén arany, dőlt betűkkel a nevem.

Wanda Zanoba

Ahogy kezeimmel finoman kiemeltem a lapot, és ahogy kihajtottam ugyanazok az arany betűk fogadtak.

Ha tudni akarod mi is történt veled

Gyere el erre a helyre:

Blackdrampire Szellemkastély

A találkozó ma reggel napkelte

Ennyi állt mindössze a papíron. Ahogy kitekintettem az ablakokon láttam, hogy odakint az egész égbolt a szürke, a reggeli órák egyik színébe van öltözve. Felpillantottam a falon függő, folyamatosan hangosan, szinte fülsüketítően hangos órára láttam, hogy három óra múlt pár perccel, ami azt jelenti, hogy van még bő másfél órám. Ahogy elhaladtam a hűtő mellett semmilyen ételhez nem volt semmi gusztusom főleg nem a zöldségekhez, viszont ahogy a nyers húsokat néztem furcsa érzés kapott el. Az érzés keveredett az undorral és éhséggel egyaránt. Gyorsan becsuktam a hűtőt majd elővettem a laptomat, amelyet már egy jó ideje nem használtam. Gyorsan bekapcsoltam és miután lassacskán feléledt és kapcsolódni tudtam vele az internetre, amely gyenge térerő miatt elég nehéz volt bepötyögtem a keresőbe: Blackdrampire.

Eleinte a város egy nagyon rég frissített holnapját adta ki, utána eladó házak megszámlálhatatlan sorát, de végül egy elég érdekes cikkhez értem. A cikk maga nagyon nagyon régi, dátumot jelölt, a feltöltés is már jó 20 éves lehetett, de a kommentek még hónapokkal ezelőtt is érkeztek. A cikk így szólt:

Tragédia Blackdrampireban

267 évvel ezelőtt alapították meg az akorri Blooder folyó mellett fekvő apró kis várost Blackdrampiret. A város ekkor még egy végtelen erdősségnek adott helyett, amelyben, az országban egyedülállóan hatalmas farkas falkák éltek. Az erdőbe érkező vadászok közül elsőként egy család, az Icedek voltak azok, akik felismerték, hogy a farkasokkal együtt lehet élni. Az Icedek voltak az első telepesek a későbbi Blackdrampireban, az ő nevükhöz köthető a város alapítása. Az Icedek családi kastélyukat a Blooder folyó mentén hozták létre egy hatalmas, monumentális épületet, amely meghaladta a korát. Az Icedek gazdag voltak, de soha nem éltek kihívó életet, mindig tisztelték az embereket. Ők voltak azok, aki a város hivatalos 30. Fennállása alkalmából hatalmas ünnepséget tartottak az egyre növekvő lélélkszámú város lakóinak. Azonban az ünnepség tragédiába torkollott ugyanis az Icedek nyomtalanul eltűntek. Délelőtt még a családfő Stephan Iced az ünnepség utolsó fontos kérdéseiről döntött feleségével Elizabethtel, délutánra azonban ők és két gyermekük az idősebbik Charlotte és a fiatalabb Peter is nyomtalanul eltűntek. A város lakói és a rendőrség ugyanúgy elkezdték a család keresését, de nyomok nélkül eltűntek. Az egykori családi kastélyt az elkövetkezendőkben folyamatosan védték a helyiek az alapítok tiszteletére, később pedig műemléké nyilvánították azt. A kastély ma már engedély nélkül látogatható, műemléki védelme azonban továbbra is fent maradt. A Blooder folyó szép lassan kiszáradt, ezzel együtt pedig Blackdrampire ideje is leáldozott...

Ennyi volt az egész cikk összesen, az alján meg szerepelt egy cím, amelyet gyorsan lefirkantottam egy kis cetlire. Ismét kinéztem az ablakon és láttam, hogy körülbelül egy fél óra és hajnalodik. Gyorsan felkaptam a kocsi kulcsom és nem törődve semmivel sem kimentem a kapun és már indultam is a lefirkantott címre. Az út alatt végig az Iced család tragikus történetére gondoltam és arról, hogy vajon ki is küldhette nekem a levelet. Reméltem, hogy a válaszok hamarosan megérkeznek.