A világ árnyai mögött

10.rész, Elfeledett múlt 1.rész

Az álmok ezen az estén mintha újra feltámadtak volna, a gyász és a fájdalom ismét megjelent én pedig egyik csapásból zuhantam alá a másikba. Gyász szorította el torkomat, a fájdalom pedig a testemet rángatta ám a legrosszabb egy kegyetlen tudat volt: Nem volt, aki segíthetett volna nekem akkor éjjel. Mert egyedül voltam, magam voltam egy nagy házban, a világ egy félreeső részén miközben mintha a sötétségben ott figyelt volna egy kegyetlen árny képe.

Egy lány fekszik ágyában, csukott szeme nyugtalanul remegett, összezárt száján át érthetetlen motyogás hallatszott miközben szobája ablakán át egy kegyetlen fekete szempár tekintett be a lányra. Szája mosolyra húzódik, élvezi, hogy így láthatta a lányt, élvezte, hogy a lány a tudatlanság legmélyebb mocsarában fuldoklik majd szép lassan az alak megfordult és elindult.

A szemem szép lassan pislogva nyitom ki, félek, hogy a túl erős fény megvakítana, mely minden reggel a szoba nagy ajtaján törik be. Ahogy szemeim kinyílnak rá kellett döbbennem, hogy a Nap ismét teljes fényében ragyog előttem. Szép lassan kikeltem az ágyamból és elindultam a fürdő felé ahol elvégeztem a reggeli rutinom és miután felvettem egy sötétkék rövid ujjú pólót és egy fekete tréning nadrágot valamint az edzőcipőmet elkezdtem reggelit készíteni magamnak, amely nem volt más, mint tojásrántotta. Moon odakint izgatottan futkározott le és alá, gondoltam biztos éhes. Neki is elkészítettem a reggelijét, amely konzerv volt néhány kis szelet szalonnával ízesítve. Miután elkészültem Moonnal az oldalamon kiültem a teraszra és elkezdtem falatozni. Az idő ősz elejéhez képest elég meleg volt így nem kellett pulóvert viselnem. A reggeli után gondoltam felhívom Alicet és megkérdezem, hogy van e valami baj, de sehol az égvilágon nem találtam a telefonomat. Az egész házat kétszer is átvizsgáltam, de sehol nem találtam. És akkor, ahogy már a sokadik körömet tettem meg a házban furcsa érzés nyilallt belém, amely nem más volt, mint dezsavű érzése. Eszembe jutott, hogy tegnap este levittem a furcsa, ismeretlen szobába és valószínűleg ott felejtettem. Nagy sóhaj hagya el ajkaimat, ahogy rájövők ismét le kell mennem. A szobában megkerestem egy zseblámpát és azzal a kezembe indultam el. Újra átverekedtem magam a fák sűrűjén majd a pince tetejét takaró vaslapot leemeltem és ezek után szép lassan merészkedtem le a pincébe. Nagy szerencsémre azonnal megpillantottam a telefonomat az egyik íróasztalon kitámasztva. A képernyője sötét volt, így gondoltam biztosan lemerült. Már épp indultam volna vissza, felfelé de a kíváncsiság ott tartott lent. Tudni akartam, hogy milyen titkok is rejtőznek a mélyben, tudni akartam, hogy ki is volt az a férfi, aki engem felnevelt. Tudni akartam hisz már semmiben sem vagyok biztos vele kapcsolatban. Miért nem mondta el, hogy mi rejtőzik itt, miért hagyta ki ezt a szobát. Lehet, hogy csak egy egyszerű lomtároló, de én ennél többnek érzem mindezt. Szép lassan mindent átvizsgáltam, de sehol semmit nem találtam egészen addig ameddig bele nem ütköztem valami nagyon könnyűbe. Épp háttal álltam annak a valaminek, amely nem lehetett több pár dekánál, ám amikor megfordultam nagy meglepetésemre egy zöld mintás fotel állt mögöttem. Még egyszer megtoltam a lábammal, de most mintha valami súrlódó féle hangot hallottam volna. Felemeltem a fotel ülő párnáját, és ahogy ezt megtettem hatalmas por szállt fel mire tüsszentenem kellett egyet majd, ahogy a por elszállt az állam valahol a földön koppant. Ugyanis a bútor belsejében egy barna karton doboz kapott helyett. Megpróbáltam kiemelni onnan, amely elsőre sikerült is. Ugyan nem volt túl nehéz, de azért könnyű, sem de kivettem onnan. Leraktam az asztalra majd erőt gyűjtöttem, zsebre raktam a telefonom, a zseblámpát a doboz tetejére raktam és szép lassan vissza másztam. Odafent a dobozt a földre csúsztattam majd én is kimásztam, visszaraktam a fém lapot a helyére és a dobozzal ismét a kezembe elindultam a ház felé. Nagy nehezen, de eljutottam a teraszig ahol fáradtan zuhantam a székbe. Előttem a doboz állt és hívogatta minden porcikám. Szépen kifújtam magam majd felálltam és kihajtottam a doboz tetejét, de ami ott volt benne azt nem tudtam elhinni...