A világ árnyai mögött

33.fejezet, Bizalmi kérdések

Miután Rose sötétzöld autója leparkolt Blackdrampirei otthonom előtt még vártam egy kicsit míg kiszálltam az autóból.

 - Mindent szeretnék megköszönni amit értem tettél. Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg mindezt neked. - mondtam miközben hálásan néztem a mellettem helyett foglaló Rosera.

 - Nem kell meghálálni semmit, örömmel tettem. -mondta miközben ő is rám nézett. Ez után megfogta és egy kissé megszorította a kezem mely a műszerfalon nyugodott. Tekintetét elfordította rólam és csak nézte az otthonomat.

 - Mondd csak egyedül itt? Itt ezen a hatalmas telken? -kérdezte.

 - Igen. A szüleim amikor nagyon kicsi voltam meghaltak, utána a nagyapám nevelt fel egyedül. Ő hagyta rám gyermekkori otthonát. Megkért hogy vigyázzak rá és úgy döntöttem ide költözöm. -mondtam mire Rose ismét megszorította a kezem.

 - Nagyon komoly és nehéz élet áll mögötted fiatal korod ellenére. De a nagyapád miért egyedül nevelt fel? A nagymamád meghalt?- kérdezte Rose.

Kicsit furcsa volt számomra ez a sok személyes kérdés mégis, úgy éreztem neki elmondhatok mindent, hogy ha senkiben se, de benne megbízhatok.

 - Soha nem ismertem őt. A nagyapám mindig annyit mondott hogy nem szerethette. Hogy miért nem és hogy ki is volt ő azt soha nem mondta el. -mondtam és ahogy Rosera pillantottam láttam hogy jobb szeméből elindul egy könnycsepp lefelé.

 - Nos azt hiszem itt az idő búcsúzni. -mondta majd hátra fordult és a hátsó ülésről elvett egy kis barna dobozt.

 - Ezt neked hoztam. van még benne jó néhány tapasz meg kötszer. Használd amíg szükséged van rá. -mondta majd átnyújtotta nekem.

 - Köszönöm szépen.

 - Menj csak hisz látogatóid vannak. -mondta Rose de körülnézve senkit sem láttam.

 - Mégegyszer nagyon hálás vagyok. Köszönöm. -mondtam mielőtt kinyitottam volna az ajtót.

Rose nem szólt semmit, és miután kiszálltam becsuktam magam mögött az ajtót Rose elhajtott.

  - Nem megköszönöd kellene Wanda hanem inkább egyszer majd megbocsájtanod. És tudom hogy ez lesz a legnehezebb. -suttogta Rose miközben a kocsija lassan maga mögött hagyta a házat.

Rose óvatosan lehúzódott az útról mikor is látótávolságon kívülre került majd benyúlt pólója alá és elővett egy kis arany medálos nyakláncot melyet kinyitva elé tárult egy szürke, régi kép egy fiatal férfiról és nőről ahogy egy "73"-as házszám alatt állnak, kéz a kézben, ölelkezve, szerelmesen egymás felé fordulva. Rose sokáig nézte a képet miközben testét zokogás rázta.

Lassú, megfontolt léptekkel közelítettem meg a fehér kerítést miközben meg kellett kapaszkodnom az egyik gesztenyefában mely a kerítés előtt állt. Amikor lassan bicegve értem oda a kapuhoz elővettem a kulcsom melyet még Rose adott oda, mert amikor lecserélte a régi, koszos ruháim hozzá került. Abban a pillanatban ahogy a megfelelő kulcsot a zárba helyeztem ismerős hang csendült fel mögöttem mire meglepetten kaptam arra a fejem.

 - Szia Wanda. -csendült fel kissé balra tőlem Alice hangja.

 - Szia Alice. -fordultam meg és csak akkor láttam meg hogy lassan kocog felém a betonút szélén miközben világos rózsaszín laza ujjatlant visel, és hozzá hosszú szárú futónadrágot és világos sportcipőt. Közelebb kocogott hozzám majd szoros ölelésébe vont.

Kicsit felszisszentem ahogy a hátam megérintette mire rögtön el is húzódott.

 - Mi a baj? Mi történt veled? Három napja semmi életjelet nem adsz magadról?-kérdezte elhúzódva.

 - Semmi, semmi. Jól vagyok. Csak vissza kellett mennem a régi otthonomhoz mert el kellett néhány papírt intéznem és nagyon elhúzódott mindez. Tudod a ház eladása meg a papírok meg stb. -mondtam miközben további kifogásokon gondolkodtam.

 - De biztos nincs semmi baj? -kérdezte aggódva.

Mire válaszolhattam volna egy újabb ismerős hang ütötte meg a fülem.

 - Úristen Wanda? Tényleg te vagy az? -szaladt oda hozzám Zack is aki szintén a beton szélén futva érkezett meg ám ahogy jobban meg tudtam nézni hirtelen éreztem hogy arcomat igen erőteljes pír lepi el.

Zacken ugyanis nem volt más ruha csak egy rövid, laza futónadrág, meztelen, kidolgozott felsőtestén csak úgy dagadtak az izmok, miközben néhány csepp izzadság lefolyt az arcán, keresztül a mellkasán. És ahogy az arcát is jobban megvizsgáltam szívem nagyot lódult. Barna, kócos haja izzadtan tapadt a homlokára, szürke szem pedig szinte megbabonázott. És ahogy Zack odajött elém egy percig nem habozott azonnal szoros ölelésébe vont mely menedék volt mindenre. És akkor csak azt akartam hogy ez az ölelés ne érjen véget, soha. És úgy tűnt a kívánságom valóra válik.....