A világ árnyai mögött

34.fejezet, Visszarázkódás a normális életbe

És akkor csak azt akartam hogy ez az ölelés ne érjen véget, soha. És úgy tűnt a kívánságom valóra válik.....

Zack még hosszú pillanatokon keresztül ölelt, és úgy tűnt nem akar elhúzódni tőlem, és én is csak kapaszkodtam bele mintha ő lett volna az utolsó reményem. Ám valahol talán ez így is volt. Mert hittem és reméltem hogy ha egyszer mégis napvilágra kerülne minden velem kapcsolatban Zack talán még akkor sem fordítana nekem hátat ám akkor megszólalt bennem egy kis, gonosz hang mely azt suttogta hogy ez nem igaz. Ő is megutálna és hátat fordítana nekem mint mindenki más. És mikor ezen gondolatok gyökeret vertek bennem szép lassan elhajoltam Zacktől kinek szemében ezután fájdalom és szomorúság csillogott.

 - Mi a baj?-kérdezte Zack ám én csak megráztam a fejem.

 - Semmi, semmi. -motyogtam halkan ám akkor megjelent Thomas is az út szélén kocogva, észrevéve engem ő is odalépett és megölelt.

Ám az ölelése nem tartott sokáig, éppen csak annyira mint Alice ölelése.

 - Olyan jó hogy látlak Wanda. Lucas jön nekem 20 dolcsival. -mondat arcán hatalmas vigyorral.

Kérdőn néztem rá mire Zack csak megforgatta a szemét Alice pedig lekevert neki egy kisebb tockost. Thomas hirtelen kapott a "sérült" fejéhez majd durcásan nézett Alicere.

 - Ezt mégis miért kaptam? -kérdezte miközben továbbra is a fejét dörzsölte.

 - Azért mert képes voltál Lucassal fogadni arra hogy mi van Wandával. -mondta Zack miközben a nevetését próbálta leplezni, ám arcára így is széles mosolya ült ki amelytől szívem megint hatalmasat lódult.

Ennek ellenére továbbra is magasra vont szemöldökkel néztem hármójukra, hollott nagyjából sejteni kezdtem hogy mi is történt.

 - Miután eltűnt és nem jelentkeztél az osztályból pár idióta... -kezdte el Alice ám a mondata félbeszakadt hogy közben csúnyán nézhessen Thomasra majd folytatta.

 - Naszóval pár ember fogadott hogy mi is lehet veled. Valaki azt mondta elköltöztél valaki pedig inkább arra fogadott hogy visszajössz még. És mivel itt vagy nekik lett igazuk. -fejezte be Alice.

 - Ööööö.... oookkké. -mondtam elnyújtva mert nem nagyon tudtam volna erre hogy máshogy reagálni.

 - Mi történt veled Wanda? -kérdezte hosszú némasága után Zack miközben áthatóan vizsgált.

Erre a kérdésre mind a hárman elkomorodva néztek rám, én pedig elkezdtem valami viszonylag hihető magyarázatot keresni. Ám akkor hirtelen hatalmas cseppekben kezdett hullani az eső, mindenfajta figyelmeztetés nélkül és így nem kellett sok idő mind a négyen bőrig ázva álltuk az esőbe mely nem úgy tűnt hamar el akarna állni.

 - Gyertek menjünk be gyorsan mielőtt még jobban elázzunk. -mondtam és közbe elkezdtem őket befelé terelgetni a nyitott kapun, be a telekre.

 - Nem, nem. Hagyd csak Wanda hazamegyünk. Nem akarunk a terhedre lenni. -mondta Thomas mire Zack és Alice is csak heves bólogatásba kezdett.

 - Ez nem kérés volt, nemleges választ pedig nem fogadok el. -modnatm mire gyorsan mind a négyen a terasz alá igyekeztünk beérni.

Amint a teraszon álltunk melynek tetejét ütemesen, megállás nélkül verte a folyamatosan hulló eső kicsit megpróbáltuk legalább az eső nagy részét lerázni magunkról.

 - Ez tényleg felesleges Wanda. Mindjárt eláll és amúgy is nem akarunk zavarni. Gyorsan haza megyünk. -mondta Zack és elindult volna, éppen hogy lelépett volna a teraszról utána nyúltam és megfogtam a kezét.

 - Zack kérlek. A kedvemért maradjatok. Nem zavartok, sőt örülök hogy nem kell egyedül lennem. -mondtam ám a mondat végére észrevettem magam, hogy még mindig gyengéden fogom Zack kezét így gyorsan vissza is húztam a sajátom ám még így is éreztem hűvős ujjait a kezemen.

 - Rendben, maradunk. -mondta Zack és tekintetét a kezemre vezette melyel néhány pillanattal ezelőtt még az övét fogtam.

Ezek után nem volt más hátra, beinvitáltam a többieket a lakásba ám egy aprócska tényezővel nem számoltam. Ez pedig nem volt más mint Moon. Mert ahogy kinyitottam a lakás ajtaját ő ott is termett és mivel én voltam az aki elsőként beléptem engem rohant le. Kis híján el is estem volna ha nincs mögöttem Zack aki megfogott, amikor hátra estem volna.

 - Köszönöm...-suttogtam hogy még mindig Zack szürke szemeibe néztem.

 - Máskor is. -mondta Zack majd bólintott miközben arcán magabiztos mosoly kapott helyett.

Mikor sikerült újra talpra állnom és miután Moont egy hosszú simiben részesítettem újra a többiek felé fordultam.

 - Gyertek, megmutatom mit hol találtok. -mondtam majd elindultam körbe a lakásba.

Miután mindent megmutattam a többieknek mind a négyen zavartan álltunk meg az előszobában. Tekintettem a falon ketyegő órára irányítottam és láttam hogy alig múlt el délután öt óra így még nagyon fiatal volt az idő. Ahogy szóra nyitva a szám visszafordultam Alicék felé csak akkor vettem észre hogy Alice fogai egy kicsit összekocannak, és fázosan dörszöli a karját.

 - Úristen Alice! Miért nem szóltál hogy fázol? -kérdeztem mire az említett személy szégyenlősen nézett rám.

 - Nem akarom kihasználi a jószívűséged. Így is elég nagy baj hogy itt ragadtunk a nyakadon. -mondta de erre nagyon csúnyán néztem rá.

 - Hozok takarót, meg nézünk nektek valami ruhát. -mondtam majd elindultam a vendégszoba felé, miközben magasabb fokozatra kapcsoltam a fűtést.

Mind a hármojuknak kivettem egy vastagabb plédet amivel azonnal körbe is tekerték magukat és ezek után jött a nehezebb rész, mégpedig hogy valami ruhát adjak nekik kölcsön. Alicenek hamar találtam és Thomasnak is viszonylag hamar akadt egy ám Zacknek csak az "otthoni" melegítőm jutott.

 - Biztos nem baj Zack hogy az enyémet kapod meg? Ad csak ide és gyorsan kimosom. -mondom holott igazából tiszta volt mégis lehet átvette egy kissé a lakás illatátt.

 - Jajj hagyad csak. Nem kell, jó lesz ez nekem. -mondta majd a szürke pulóvert orrához emelte és megszagolta.

 - Finom illatta van. Kicsit olyan mint neked. -mondta és éreztem hogy fülig pírulok.

Miután a többieket leültettem bent a szobában elindultam a konyhába hogy készítsek valami finomságot magunknak.