A világ árnyai mögött

20.fejezet, Álca mögé bújva

Ugyanis nem én akartam lenni az a hatalmas vihar mely nem csak hogy megváltoztatja hanem teljesen el is törli az ő boldog, átlagos életüket.

A mellkasomban, szívem fájdalmasan dobban újra és újra. Hiába döntöttem el hogy ki maradok mindenből, hiába akartam én is csak egy lenni az iskola arcai közül a szívem fájdul bele ebbe a döntésbe. Mert ez olyan volt mintha becsapttam volna saját magam.

  - Na most végre minden kiderül. -mondta mellettem Betty, és ahogy felé fordítottam a fejem, félenk mosolyát felém villantotta.

 - Mi derül ki? -kérdeztem ám a szívem az árulás vágya miatt ugyanúgy sajgott.

 - Igazából mindez csak egy pletyka. Néhány hete azt terjesztik hogy Mrs. Wareio készül valamire. Valami meglepetésre. Egy héttel ezelőtt pedig azt mondta hogy a második órán minden kiderül. -mondta Betty, hangjaból pedig kijalottam az izgatott kíváncsiságott is.

A teremben, a velem szemben lévő falon az óra elérte a kicsengetés idejét, a levegőbe pedig egy dallamos csengő hangja hasított. A hirtelen túl hangos zaj miatt egy pillanatra elkezdett sípolni a fülem ám ez semmi nem volt ahhoz képest ami az osztályteremben tört ki. Mindenki nyűzőgni, zizegni kezdett a teremben, mindenki odacsapodótt mindenkihez, még Betty is elment és elkezdett szóba elegyedni egy lánnyal. Én pedig egyedül maradtam,ám nem sokáig maradt ez így.

 - Szevasz Wanda. -lépett a pad elé Veronica.

Testartása és hagja ugyanúgy csöpögött a megvetetéstől, rikálcsoló hangja pedig kis híján megsüketített.

Válaszul csak morogtam neki valamit, ugyanis nem akartam jópofizni előtte.

 - Igazak a pletykák? -kérdezte tivábbra is nyávogó hangján.

 - Mégis milyen pletykák? -kérdeztem.

 - Hát hogy a szüleid magadra hagytak, de utána meg valami nevelőszülőkhőz kerültél akik vertek téged. Most pedig mint egy csoró árva idekerültél? Biztos azért vagy ilyen fura. -mondta Veronica és akkor éreztem hogy a düh mint forró láva végig folyik az ereimen, a bizsergés pedig ijesztő gyorsan változott át remegéssé az egész testemben. Kezeimet ökölbe szorítottam, körmeim pedig húsomig vájodtak bele a tenyerembe, összezárt fogaimon át préseltem ki a választ.

 - Nem. Nem igaz. -suttogtam de akkor ahogy a remegés teljesen eluralkodott volna rajtam Mrs. Waerio hangja hasított a levegőbe.

 - Gyerekek. Figyelmet kérek. -mondta mire szép lassan az osztályteremben elült a zaj, előlem pedig Veronica eltopogott.

Kezemet még erőssebben szorítottam össze, karjaimat magam előtt össze is fontam ezzel is leplezve a szorosan összezárt öklöm. Mégis éreztem ahogy pár csepp vérem szép lassan lefolyik az ujjaimon, végig míg le nem csöppen a földre.

Zack szemszöge

 - Gyerekek. Figyelmet kérek. -lépett be a terembe Mrs. Wareio.

Thommassal és Aliceszel nagyban beszélgettem ám osztályfőnökünk jelenléte megzavart ebben így mindannyian előre fordultunk. Ám ahogy bele kezdett volna mondandójába hirtelen túl erős vérszag csapta meg az orrom. Pontosan tudtam hogy a hátam mögül jön az illat, ám nem ismertem fel hogy kitől származik. Thomas mellettem lábával finoman megrúgta a lábam ahogy a mögöttem ülő Alice is gyengéden belerúgott a szék lábába. Csak mintegy magamnak bólintottam, jelezve nekik hogy én is érzem. Figyelmemet újra Mrs. Wareio felé fordítottam akinek immár az oldalán egy alacsony, barna hajú nő állt. Az újonnan érkezett nő zöldes szemét szemüvege mögé rejtette, barna hajkoronája pedig kiengedve omlott le, és érte el a vállait. Kezében vastag mappákat és egy laptopot tartott, utóbbit azonban az íróasztalra helyezte, majd csatlakoztatta a projektorhoz.

 - Gyerekek. Szeretném bemutatni nektek Mrs. Onegryt. Mrs. Onegry csak néhány napja érkezett iskolánkba, ő lesz az új helyettesem és az iskola kulturális igazgatója is egyben. -mondta majd intett ezek szerint az osztályfőnök helyetesünknek. Ő csak elmosolyodott majd felénk fordult.

 - Köszönöm Nicolett. Nos akkor engedjétek meg hogy személyesen is bemutatkozam. Lilly Onegri vagyok és egy jó hírrel érkeztem hozzátok. Az egész osztályotok megnyert egy az iskola által kiírt pályázatot a nyeremény pedig egy teljes hetes kirándulást Sierce -re. A kiránduláson részt vesz meg néhány más diák felsőbb osztályokból. Két hét múlva hétfőn indultok és körülbelül hétfő késő délutánra értek majd oda. Pontosabb tájékoztatást majd jövő héten mához egy hétre kaptok Mrs. Wareiotól.- mondta Mrs. Onegry.

Ekkora már nem nagyon tudta senki sem visszafogni magát mindenkiből izgatott morajlás szakadt ki egyszerre, többek közt mi is örültünk ennek az egésznek. Ekkor mögülünk Betty halk hangja törte meg az ordítást, kérdése azonban mindenkit elnémított.

 - De mi nem is pályáztunk semmire. Akkor ez hogy lehetséges? -kérdezte mire mindannyian egy emberként fordultunk vissza a tanárnők felé.

 - Ez igazából Mrs. Wareio érdeke, ő volt az aki megpályázta az egészet és ő volt az akinek hála megnyertéttek mindezt.

Ekkor Lucas és Taylor osztályunk két bohóca felpattantak majd ők ketten és még páran nevetve rohantak Mrs. Wareio felé akit mielőtt ellenkezhetett volna karjukba kaptak és indultak el ki a folyosón. Mrs. Wareio csak nevetett ahogy egyre többen csatlakoznak a csoporthoz, és a végén mindenki az osztályból Mrs. Wareio ünneplésében kezdett, mi is. Ám tévedtem. Nem mindenki tartott velünk.....