Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

12% A terv

Később el mentünk Samért. Mert ő is kell nekünk. Sok idő elteltével végre sikerült meggyőznünk, hogy velünk jöjjön. Így most már ő is jött velünk. Szóval hárman vissza teleportáltunk a bázisra.

 -Fogjátok meg a kezem!-szóltam rájuk. 

-Minek?- Nézett érdeklődően Sam. 

-Csak fogd meg!- szólt rá Thor aki már megfogta a vállam. Nehezen de sikerült, mert hárman még nem teleportáltunk, ezért rá kellet jönnöm, hogy hogyan kell. Egy perc alatt ott voltunk. A többiek pedig csak hunyorogtak. Mindenki a kanapén ült, így Sam és Thor is helyet foglalt. Sam a fotelben. Én pedig álltam.

 -Megismerkedtetek Scott-tal?- kérdeztem 

 -Ki az a Scott?- kérdezte Thor. 

-Egy bevetésen ismerkedtem meg vele. Ő a Hangya. Vagyis én így hívom, azóta pedig ő is így szólítattja magát.- mondtam én. Ezután Thor kezet fogott vele. 

-Hogy vagy Tikk-Takk?- kérdezte Sam és a Hangyára vetette a tekintetét. 

 -Ugye nincs hari a múltkori ügyünkért?- kérdezte Samtől aki rázta a fejét. Megköhécseltem magam. 

-Elnézést kérek, most már mondhatom?- nevettem el magam a végére. Mindenki helyeselt. 

 -Szóval. Az lenne, hogy Scott egy úgynevezett Quantum világról számolt be ami nem olyan mint a valóság. Mindennek a kicsinyített változatát lehet látni és minden ami benne van az veszélyes lehet.- ekkor szólt közbe Scott. 

-A Quantum világ más szabályok szerint működik. Semmi sem olyan mint a való életben. Minden mozog és közelít feléd. Ebben a világban egy óra az tíz percnek felel meg.-hagyta abba. 

-Bocsi, megeszitek azt a szendót? Farkaséhes vagyok!-jelentettem ki. Mindenki nemlegesen rázta a fejét úgyhogy odamentem és el vettem. Elkezdtem falatozni. 

- Szóval az az ötletünk támadt Scottal, hogyha belépünk a Quantum világba és kilépünk egy adott pillanatban akkor létrejöhet az időutazás.- mondtam teli szájjal de közben rágtam, és kitártam a két kezem mintha megoldottam volna valami marha nehéz ügyet.. 

 -Az kizárt, mármint megoldottad.. De nem engedem meg. Túl veszélyes!- mondta Tony lehangoltan... 

-De.. Csináltunk már veszélyesebbet is, eddig mindig túléltük.- próbáltam reményt adni beléjük. 

 -Nem hagyom, hogy meghalj. Ha le késed az időhurkot akár örökre ott ragadhatsz. És nekünk te kellesz.- mondta az utolsó mondatot mindenki, Peter is. Ezek után feladtam, ugyanis egyedül nem tudom megcsinálni, annyira azért még nem vagyok észkombájn, attól még, hogy 4 éve boldogítom Tony-t és csapatunkat attól még nem vettem át a Stark tudást.