Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
-Muglik!- idéztem Hagrid szavait a Harry Potterből.
Azután tudjátok mi történhetett. Igen, velük is elbántam mint Lizzel. De ez azért nem volt olyan súlyos, ők nem kaptak akkorát, csak a fél teremig repültek. Liz az egészet átszelte. Haha!
Ezután már nem történt semmi érdekes.
Otthon raktam ki még egy videót és megtanultam. Azután pedig elmentünk mozizni, az egész csapat. Nyilván mindenki mindent aláírt a rajongóknak. Én nem akartam még közel kerülni hozzájuk, ezért nem írtam alá semmit... Pietro annál inkább. Wanda pedig csak azért, mert kedveskedni akart nekik.
Nagyon összezavarodtam, sípolt a fülem is. Folyton a nevemet hallottam. Tony vette észre, hogy nem vagyok jól. Elvitt engem a tömegtől, nehezen. Követtek minket, de én eltoltam őket az erőmmel. Végül a Bosszúállók többi tagja is odajött hozzánk.
Nemsokkal később jobban is lettem. Nemsokára kezdődött a film is, ezért bementünk. Legfelülre ültünk. Stark miatt csak a V.I.P. részlegre mehetünk be, mert neki más már nem felel meg.
A film jó volt. Egyébként a Star Wars egyik részét néztük meg. Sokat nevettünk rajta. A mozi végén közvetlenül mikor a film befejeződött kiírták, hogy: Köszönjük a Bosszúállóknak, hogy megvédik a polgárainkat! Ezzel ért véget. A fények felkapcsoltak. És mi kimentünk. Megint mindenki mindent aláírt csak én nem. Ezután végre sikerült hazamennünk.
Mindenki elment fürödni és fogat mosni. Rövidre zártuk a dolgot, csak elköszöntünk egymástól. Gyorsan elaludtam. Álmomban Pókúrral repkedtünk a városban és elintéztünk néhány rosszarcot. Ezután Wanda felébresztett.
Csináltam egy videót, hehe. Kiposztoltam majd megreggeliztünk, lefürödtem és átöltöztem. Aztán indultunk az iskolába. Igazából megint nem történt semmi. Csak órán ki kellett mennem, mert Tony hívott.
-Szia Elizabeth, rövidre kell zárnom a dolgot! Szóval sietek!- szólt bele a telefonba
-Rendben, figyelek. Mondhatod!- ültem le a folyosón lévő padra.
-Nos, van egy hatalmas küldetésünk. Ultron megtámadott egy várost amit felrepített az égbe.- fejezte be.
-A robotod mi?- kérdeztem tőle.
-Hát, ja. Valami olyasmi. Banneré is.- vágta rá.
-Sok sikert!- zártam rövidre, mert figyelniük kell. Elköszöntünk.
-Mond meg Peternek is!- ahogy hallottam elmosolyodott.
-Okés.- mondtam könnyes szemekkel.
-Hé, ne légy szomorú!- szólt rám. És letette a telefont. Elsírtam magam. Nagyon aggódom ilyenkor miattuk. Félek, hogy annyi csatát megfognak járni, de végül egyre kevesebben fognak hazatérni. És ezen nem segíthetek. Maximum ha én is ott vagyok, akkor talán. Ekkor a tanár kinyitotta az ajtót és kinézett. Felnéztem rá.
-Mi a baj?- intett, hogy menjek be, mert látta, hogy nincs már a kezemben a telefon. Felvettem a padról és beviharoztam a terembe. Leültem Peter mellé. Kérdezgetett és én mindig mondtam, hogy később. Szerencsére ez volt az utolsó óra. Szerencsére... Összepakoltunk és kirohantunk Parkerrel az iskolából.
-Na, szóval mi az? Miért keresett Mr. Stark?- állt meg előttem.
-Harcolnak egy csapatnyi robottal, és félek hátha valaki nem jön haza.- néztem fel rá szomorúan.
-Ne, ne sírj!- mondta, majd letörölte a könnyeim. Én úgy döntöttem inkább átölelem. Ezután hazamentünk a toronyba, megtanultunk együtt a nappaliban.
Peter elment aludni. Hajnali kettőt ütött az óra amikor repülőleszállást hallottam. Kirohantam a leszállóhelyre és igazam volt. Tony böcögött felém. Wanda hátul. Melette pedig a többiek köztük Clint is, aki eddig nem volt a bázison.. De... Nem találtam Pietrot. Gondoltam, még a repülőn van.
-Hála az égnek, hogy itt vagytok!- futottam feléjük. Mindenkit átöleltem. A végén már tényleg kerestem Pietrot.
-P..Pietro?- reménykedtem, hogy nem..
-Hát, ami őt illeti.- kezdett bele halkan, könnyekkel, lefelé nézve Wanda...
-Mi illeti? Ugye nem?- jöttek elő az első könnyek. Ekkor jött ki Peter is.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Egy világ összeomlott bennem. Mikor megtudtam, hogy a testvérem soha többé nem jön haza, csak fentről tud figyelni minket... Egyszerre gyűlt össze bennem a szomorúság, a bánat, a hiány, a gyűlölet, az ideg, és a düh, a szégyen, mert nem voltam ott és nem tudtam rajta segíteni... Ez pedig így robbant ki belőlem:
