Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Ezután sikerült lenyugtatnom mindenkit. Hazamentünk Peterrel és a többiekkel akik jöttek megvédeni. Bár az inkognítómat már itt is elvesztettem de ez nem számít.
-Honnan tudtátok, hogy...?- szólaltam meg egy idő után a vacsoránál.
-Megérzés, húgi.- szólalt meg Wanda.,
-Mentünk megvédeni, mert szeretünk!- mondta Tony.
-Tudok magamra vigyázni!- tettem le a villát a tányér szélére.
-Elizabeth!- szólt rám Pietro.
-Mivan?- szóltam vissza neki.
-Elég legyen!- mordult ránk Steve. Peter pedig csak hallgatott és nézett minket az asztal túloldalán.
-Menj a szobádba!- tessékelt ki az ebédlőből Wanda.
-Lesheted!- ezzel felálltam és elmentem a kabátomért, majd magamra varázsoltam a cipőmet és kimentem az ajtón. Ki is tudtam volna repülni, de nem tettem. Minél több ideig nem látom őket annál jobban járnak. Besétáltam az út szélén a városba is. Céltalanul bolyongtam az utcákon, végül felrepültem egy háztetőre, mert nem volt kedvem gyalogolni és mászni. Egy kis ideig elmélkedtem csak az utcák zajain és a helikoptereken. Végül Pókembert láttam meg mellettem feküdni. Maszkban volt, és a ruhájában.
-Helló Rugdalózós!- köszöntem rá.
-Ne már, te is tudod?- kérdezte meg tőlem.
-Alap!- kacsintottam rá. Egy ideig csak beszélgettünk. Aztán egy ablaktörést hallottunk nem messze. Felálltunk és megnéztük honnan jöhet. Az utca végén megláttuk a Bank ajtaját törötten, Peterre néztem majd a rablás felé pöccintettem a nyakam. Leugrott a tetőről és már szőtte is a hálókat. Hogy örüljön megvártam míg odaér és bemutatkozik, utána jöttem én, mert láttam, hogy nem bír velük. Mikor megérkeztem én is mindenki lefagyott és rám irányították a fegyverüket. Ekkor én elővettem az erőmet:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Óh, kérlek! Drágáim! Ha nem akartok lyukat égetni az agyatokba, tegyétek el a fegyvert.- fordítottam el a fejem oldalasan. Egyből eldobta mindenki. Peter behálózta őket és felkötötte a mennyezetre a foglyokat.
-Végeztünk!- mosolyodtam el rémisztően.
-Mondták már, hogy ijesztő vagy?- kérdezte tőlem pókúr.
-A szemembe még nem? Miért hallottál valamit?- repültem ki az épületből, vissza a tetőre. Pókember követett. Mikor helyet foglalt mellettem ránézett az órájára.
-Nem kéne hazamenni?- nézett rám- Meghúztam a vállamat és rámosolyogtam.
-Aki előbb odaér!- ezzel leugrottam a tetőről és elrepültem. Nyertem. Mire odaért én már neki voltam támaszkodva a bejárati ajtónak és azt tettettem, hogy alszom.
