Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

69% Otthon vagyok!

Szerintem megint elaludtam, ugyanis egy kocsiban ébredtem fel, bent a belvárosban. A sofőr John bácsi volt, anyós ülésen Sara néni, mellettem pedig Noah. Egy újabb férfi kéz! Hihi...

-Hol vagyok?- érdeklődtem, mikor lehúztam a fejemről a kabátom kapucniját. Noah összerezzent.

-Jesszusom de megijesztettél!- szólt rám.

-Ilyen nyápic vagy?- nevette ki John bácsi, majd csatlakozott Sara néni is. Én csak kuncogtam.

-Nem is olyan vicces!- bedurcizott.

-Itt vagyunk a Bosszúállók bázisán, mindjárt, ha édesapád jól adta meg a címet.

-Tony nem az apám!- vágtam rá motyogva.

-Elnézést akkor! Rosszul értesültem!- mentegetőzött. De még mennyire öcsi! Több mint kétszáz éves vagyok! ÉRTED? Huh.. Vagyis... Mittomén!

Pár perc utazás után tényleg itt voltunk. Megérkeztünk! Noah kezében a táskám, van vagy tíz kiló... Damn! Tony már azonnal itt termett, oldalán Stevevel és a levegőből pottyanó nővéremmel. Vagy húgommal? Ki érti már?... 

Wanda hirtelen átölelt. Tony is, csak ő akkor amikor Wanda már nem. A kapitány is hihi.

-Köszönöm, hogy hazahozták!- udvariaskodott Amcsi kapi, szinte azonnal kezet fogott mindenkivel, és bemutatkozott. Bár fölöslegesen, hiszen mindenki ismeri.

-Stark!- intett egyet Tony, amolyan én is itt vagyok.

-Wanda!- ő csak maga elé susogta majd kézen kapott és megpróbált elsétálni velem.

-Na!- szóltam rá!- Nem nyúlka piszka!- ütöttem rá óvatosan a kezére úgy, hogy neki ne fájjon. Visszamentem Noahhoz és átöleltem. Azóta a táskám, már Kapi kezében van ám. Majd odafordultam a tanáraimhoz is és őket is megöleltem majd odamentem Wandához akit kézen fogtam, engem pedig Tony.

-Milyen boldog lehet közöttük!- hallottam Sara néni hangját. Erre csak elmosolyodtam. Ez igaz, de néha a legnehezebb. Mikor valaki élete van valakinek a kezében, és látszólag nincs megoldás a problémára, mely hatalmas. Te jó ég, miért beszélek ilyen ókorian?