Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
-Liz kihúzta a gyufát.- mondtam el nekik elég röviden.
-Mégis mivel?- kérdezte Pietro.
-Azt mondta, hogy: ,,Tudjátok, hogy Elizabethnek nincsenek szülei?". Ezt mondta elég hangosan, mindenki ránézett utána. ,,Igen, csak nem meghaltak? Autóbaleset, drágám?" kérdezte flegmán. Feldühített, nekivágtam a falhoz aztán felé repültem és azt mondtam: ,,Baleset drágám? Ó, nem ez nem véletlen volt." Aztán felemeltem és odadobtam a többiekhez. ,,Ki kér még ilyet? Más kérdés, valakinek van még baja van velem?". Aztán elindultam haza egyedül és a tömeg is felidegesített azzal, hogy folyton lökdöstek jobbra-balra. Tony megfogta vállam. Gondolom, megakart állítani, és mivel ideges voltam, ellöktem őt az erőmmel és akkor mindenki elővette a telefonját és körbe álltak minket.. Ezután már a TV-ben voltam..- mondtam az utolsó mondatot gyűlölközve. Ekkor Tonyt hallottam meg.
-Elizabeth Maximoff! Hol vagy?- kérdezte miközben lepakolta a kulcsot és a cuccait. Ijedten ránéztem a többiekre.
-Itt van fent- válaszolta a nővérem. Stark feljött.
-Nem hibáztatlak téged, de ez mi volt?- kérdezte meg tőlem- Rugdalózós! Menj tanulni!- szólt rá Peterre.
-Oké, Mr. Stark!- válaszolta a fiú. És bement a szobájába. Steve pedig elkezdte mesélni az elhangzottakat.
-Legalább adtál neki?- kérdezte, miután végig hallgatta a beszámolót.
-Aha- mondtam boldogabban.
-Szuper! Most pedig menj tanulni, holnap péntek. Ezt már bírd ki.- címkézte nekem Wanda miközben a többieket tolta ki. Becsukta az ajtót és mellém ült.
-Figyelj Elizabeth.. Meg kell tanulnod visszafogni magad! Különben megint kirúgnak egy iskolából és törölheted ki az emlékeiket. Tudod!- ölelt át.
-Tudom. De nem megy. Ebben a témában sértődékeny vagyok.- hagytuk abba az ölelést.
-Hidd el, mi is azok vagyunk a bátyáddal. De attól még nem nyírunk ki majdnem senkit sem, mert feléd akar kerülni a listán.- mosolygott rám a nővérem.
-Tudod, hogy próbálkozom!- adtam neki válaszul. Ő pedig egy mosollyal csukta be az ajtót. Én pedig csináltam egy szarkasztikus sóhajt. Aztán végre tényleg nekiállhattam tanulni.
Tanultam, tanultam, tanultam és tanultam. Nem részletezem az estét: Elmentünk egy étterembe vacsorázni, aztán pancsoltunk egyet Tony egyik luxus medencéjében a ház körül, majd fogmosás, fürdés és alvás volt. Ez sok délután így volt, mármint a medencézés.
Egyik reggel teljesen jó kedvvel ébredtem, bár kicsit aggódtam, hogy mi lesz megint a suliban, de ez egy idő után elmúlt. Felkeltem, megmostam az arcom és a hajam.
Egy hete rákaptam a TikTokra és próbálkozok táncokat megtanulni. Majd lehet, hogy megkérem Wandát, hogy írasson be táncórára.
Most raktam fel életem első videóját az oldalra. Reggel csináltam, kint az udvaron. Suli végére már egy millió megtekintés volt rajta és 999 ezer like. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy folytatom.
Leírás: A végén megijedtem Tonytól. Azt mondta: Gyere táncika, mert elkésel az iskolából.
Feltöltöttem a videót és már futottam is a kocsihoz, hogy bepattanjak. Útközben le is kellett némítanom a TikTok értesítéseit, mert egyszerre annyi jött, hogy majdnem megsüketültem.
-Baszki!- kiáltottam fel. Tony egy kicsit fékezett.
-Mi az? Otthon hagytad a tesid?- kérdezte Stark.
-Nem.- nevettem ki.- Szeretném ha beíratnátok táncórára, mert mostanában ez megtetszett.- ekkor megálltunk egy piros lámpánál.
-Hogy mi?- kérdezett a sofőr is és a hátul ülő fiúcska is, Peter is megkérdezte.
-Igen, szeretnék jobban elkezdeni foglalkozni a tánccal.- néztem rájuk oda-vissza.
-Hát jó, ez esetben megbeszélem a többiekkel is és akkor ha megengedik akkor járhatsz!- mosolygott rám Tony
-Köszönöm!- helyeztem el magam kényelembe a kocsi, szinte foteljeiben...
Nemsokára meg is érkeztünk az iskolába. Kiszálltunk a kocsiból és mindenki minket nézett. Én úgy kb a tömeg közepe felé néztem. Peter még Starkkal beszélt. Ahogy hallottam az emberek rólunk sutyorogtak. Stark lehúzta az ablakot. A szemembe nézett.
-Megoldod?- nézett rájuk is.
-Szerinted?- kacsintottam rá és ravaszul mosolyogtam. -Csak figyelj!- és elindultam a tömeg felé.
-Stark gyakornoki munka!- ezzel átrepültem a tömeg fölött. Még nem szálltam le. Hátra fordultam Peterhez.
-Jössz már?- intettem a fejemmel neki. Parker már futott is hozzám, de előtte leöklözött Tonyval. Nyilván nem bírt a tömeggel. Ezért elrántottam őket.
-Nincs jobb dolgotok?- ezzel bementem, Póki pedig utánam.
-Köszi.- szólalt meg amikor leültünk a padunkhoz.
-Szívesen!- mosolyogtam rá. Ekkor valami belevilágított a szemembe. Odanéztem ahonnan jött a vaku. Egy telefon volt. Fotóztak.
-Ez komoly?- akadtam ki.
-Elizabeth, ezt most megoldom én.- szólalt meg Pókember. Ezzel felállt és odament hozzájuk. Egy kis idő múlva ezt hallottam.
-Azért véded, mert ő a szerelmed?- kérdezték gúnyosan. Peter gyors reakciójaként hátranézett és meglátta, hogy elkezdett a szemem sárgán világítani, sőt fényleni.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Ma nincs kedvem ehhez, fiúk tényleg ezt akarjátok?- álltam fel szépen lassan.
-Boszorkány!- szóltak rám ijedten. Az én válaszom csak ennyi volt:
