Egyre jobban kezdtem éhes lenni, ezért mégis rávettem magam, hogy kivánszorogjak a szobámból, Pietroval az oldalamon... Nagy nehezen leértünk a konyhába, elkezdtem készíteni az ételt ami egyébként spagetti volt húsgombóccal, amikor beraktam a mikróba és megfordultam, Pietro a földön ült törökülésben. Akkora röhögőgörcs tört ki rajtam hirtelen, mint egy év Pietro nélkül alatt soha. Mindenki figyelme hirtelen a tv-ről rám irányult, de én ezt akkor még nem vettem észre.
-Min nevetsz nagylány?- kérdezte Tony. Hirtelen, megint kikerekedett szemekkel néztem rá, immáron csukott szájjal.
-Semmin!- csúszott ki a számon majd sípolni kezdett a mikró és kivettem belőle az elkészült ínyenc lakomát. Felvittem a szobámba, ahová mondhatni... Odaköltözött Pietro. Bár egy cucca sem volt.
-Kaphatok?- nézett rám boci szemekkel.
-Nem is vagy éhes!- nevettem ki, miközben az erőmmel becsuktam az ajtót.
-De igen!- nézett rám immáron dühös boci szemekkel.
-Mondom másképp! Nem tudsz éhes lenni! Mert nem érzel semmit!- mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy igazam van.
-Igaz!- ez volt a durci kezdete pillanat. Bekapcsoltam a tv-t és megkerestem a kedvenc sorozatunkat Pietroval, amit azóta nem néztem, néztünk, hogy Pietro... Miért kell mindig leírnom? Olyan szomorú, hogy eddig nem tudta tudatni velem, hogy ő még él valamilyen formában.
YOU ARE READING
Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...
ActionHogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
