Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

1% Indul a buli!

Éppen a gitáromat pengettem mikor betört hozzám Wanda.

-Elizabeth!- szólt rám elég rendesen.

-Mivan?- szóltam vissza. Letettem a gitáromat az ágyra.

-Össze vagy pakolva? Mindjárt elkésel!- húzott ki az ágyból.

-Nem kések el sehonnan!- kaptam fel a vállamra a hátizsákom és lementem a lépcsőn. Közben ledobtam a konyhában lévő bátyámra egy labdát. Ő felnézett és kitárta a kezét.

-Meglepetés!- rohantam le őt. Átölelt.- Fujj, hagyjál! Már felnőttem ehhez!- röhögtem ki őt. Nemsokkal később beültem a kocsiba hátra. Elindultunk. Odafelé bedugtam a fülembe a fülhallgatót és bekapcsoltam a kedvenc zenét. Dúdoltam is, bátyám hátranézett.

-Mit hallgatsz szívem?- kérdezett meg engem.

-A kedvencemet!- mosolyogtam rá.

-Megmutatod!- mosolygott rám.

-Azt hittem soha nem kérdezed meg!- adtam oda az egyik fülest. fél perc múlva ordítva énekeltük. Wanda pedig nemlegesen rázta a fejét. Szerencséjére odaértünk az iskolához. Pietro használta a sebességét, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.

-Hölgyem.- nyújtotta a kezét.

-Lalalaa! Vicces vagy.- kiszálltam a segítségével.

-Ha végeztél hívj fel minket!- mutatta fel nekem a mutatóujját a nővérem, majd megpuszilta a homlokom. Szorosan átölelt. Az erőm segítségével kibújtam karolásából. Kicsit meglepődött.

-Ne használd az erőd a suliban!- tette a derekára a kezét.

-Nem fogom!- kacsintottam rá bátyámra. 

-Megyek be kísérem!- karolta át a derekamat Pietro. Wanda integetett és beült a kocsiba. Messzebb tőle, megszólalt Pietro.

-Használd az erőd!- mondta halkan majd nevetett. Én is nevettem és belesúgtam a fülébe.

-Ha kell fogom!- megpusziltam és besétáltam a suliba. Visszaintegetett mindkettő a kocsiból, aztán elhajtottak. Bent a suliban mindenki nézett. De nem tántorított el semmitől mentem egyre beljebb és beljebb. 

-Elizabeth?- kérdezte egy tanár tőlem.

-Igen?- kérdeztem tőle.

-Áh! Végre, már vártuk, kövessen kérem!- azzal elfordult és bementünk egy terembe. Sok diák volt bent. De én egyet ismertem fel.. Rugdalózos! Wanda és Pietro sokat mesélt róla. A pókgyerek, mindketten így hívták. Kicsit féltem, hogy mi lesz ha használnom kell az erőmet és akkor elítélnek.

-Peter, meg van az új padtársad!- mosolyodott el a tanárnő.- kérem üljön le a srác mellé.- mutatott rá. Leültem mellé.

-Peter..Parker.- nézett rám óvatosan.

-Elizabeth. Hívj annak aminek akarsz!- mosolyogtam rá sunyin.- Bocsánat, milyen óra is lesz?-kérdeztem tőle mielőtt kipakoltam.

-Matek óra, nem kaptad még meg az órarendet?- nézett rám komolyan.

-Pff! Minek az nekem?- mosolyogtam rá ravaszul és meghúztam a vállam.

-Azért én odaadom, másold le nyugodtan!- rakta ki az órarendjét a padra. Elővettem a telefonom és lefotóztam, közben félszemmel láttam, hogy a háttérképemet nézte az előbb. Úgyhogy gyorsra vettem a figurát. Egyébként Wanda, Pietro és én voltam rajta. A kép nemrég készült, de nekem nagyon fontos volt. Bár titkolnom kellett, hogy ki vagyok. Rátámasztottam a lábam oda ahova a könyveket szokták rakni a padban. Peter furcsállta az efféle bátorságot. Ő fiúsan a saját lábára tette rá. Félénk! Aztán becsöngettek. A padtársam letette a lábát és behúzta a székét. Én úgy maradtam ahogy voltam. Bejött a tanár és egyből kiszúrt engem. Szúrósan nézett, viszonoztam neki.