Pietroval nagyon jól éreztük magunkat utolsóként az üres teremben. Nagyon hangulatos volt. Már sötétedni is kezdett. Elindultunk hazafelé.
Mentünk gyanútlanul előre beszélgetve az utcán, majd azt vettem észre, hogy minket bámulnak. Vagyis! Tényleg! Ők nem látják Pietrot! Baszki! Ez rohadt kínos! Amolyan ,,hoppá" stílusú mosolyt kaptak az ott lévők, majd gyors tempóban elmentem onnan. Nem volt ciki csöppet sem. Főleg, hogy Pietro torka szakadtából röhögött, alig bírtam megállni, hogy ne szóljak rá!
Oké, egy ideje gyalogolunk, a hangulat most olyan mint egy megsavanyodott alma. Szóval tennem kell ellene valamit.
-Pietro! Milyen életed volt? Úgy értem! Milyennek gondoltad az életed?- tettem fel a kérdést, mely évek óta furdalja a kíváncsiságomat, és most végre megtudtam kérdezni. Egy pillanatra meghökkent, majd hallottam forogni a fejében lévő fogaskerekeket.
-Hát... Nem is tudom! Miután megkaptam a képességeimet, minden lelassult. Unalmasnak találtam az engem körülvevő világot, ezért kerestem mindig az izgalmat. Szó szerint az adrenalint.
VOUS LISEZ
Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...
ActionHogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
