Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Besétálok a terembe, majd egyenesen a padomhoz teleportáltam és leültem. Kicsit fűtöttem magam a kabátomban majd a szék támlájára fektettem. Pont kell neki pár centi, hogy leérjen. Ezt kiszámoltam! Hihi. Elővettem a cuccomat az órára, majd felnéztem. Mindenki engem nézett.
-Mivan? Nem kerültem kórházba!- jelentettem ki dühösen. Ekkor jött be a három grácia.
-Elizabeth!- futottak oda hozzám és egyenként megöleltek. Noah volt az utolsó.
-Amíg én itt vagyok, senki sem bánthat téged!- súgta kedvesen a fülembe. Elmosolyodtam. Ekkor jött be tejfölfej (az aki mellé ültem első nap, aki mellett egészen a mai napig is ülök.) Egyébként egészen jóban vagyok vele.
A padunk felé közelített. Ám Noah megállította.
-Keress más helyet, Adam! Ez már foglalt!- mutatott rá Ad eddigi helyére, ami ezek szerint már Noahé. Meglepődtem, sosem volt még ilyen. Tetszik! Úr isten! Oké! Nem úgy értettem!! A viselkedése tetszik nem Noah! Vagy... NEM Noah nem!
Becsöngettek, osztályfőnöki volt az első óra. Be is jött az osztályfőnökünk. Dobpergést kérek! Sara néni az ofőnk. Ezt eddig nem mondtam.
-Rendben! Letelt egy hónap! Ültetés lesz!- jelentette ki, majd mindenkit elkezdett odébb mozgatni. Volt aki egymás mellől nem mozdult, voltak olyanok akik új padtársat kaptak, és olyanok is akik nem mozdultak, de mi. Mi egymás mellett maradtunk Noahval csak egy másik padsorba kellett ülnünk. Egyébként viszonylag kevesen vagyunk. Csak 21-en. Így egy valakinek nincs párja.
-Gyerekek! Szeretnék bemutatni nektek egy új diákot! Kérlek, gyere be!- szólította őt. Mindenki az ajtó felé nézett.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
