Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Ez nem lehetséges! STEFAN? De mégis hogyan? Talán... azért, mert vámpír? Sara néni magához hívatta és meséltetett magáról egy kicsit.
-Nos- ekkor rám nézett, majd megböccintette a fejét.- Új vagyok a városban, tegnap költöztem ide- Költöztem? Anyád hol van? Ezután már nem tudott megszólalni. A tanárnő leültette őt, majd elkezdődött az óra. Immáron 22-ten voltunk. Elmondta, hogy tavasszal hová megyünk kirándulni, és még egyéb tanórákkal kapcsolatos dolgokat. Többször nézett rám. Majd óra végén, mikor kiment az ajtón kihívott engem is.
-Miért jöttél ma iskolába?- aggódott.
-Azért, mert már jobban vagyok!- válaszoltam illedelmesen.
-Figyelni foglak!- mutogatózott rám.
-Oké....- nyújtottam az é-t.
~~~~
Kicsöngettek. Kimentem a folyosóra. Stefan is. A többiek bent maradtak a teremben. Gondoltam, elmegyek a suli büfébe. Veszek egy csokit. Úgyis régen ettem olyat. Igen ám! De Stefan megállított.
