Egyre csak közeledtek a fotósok és a riporterek. Egyre nagyobb volt a fény, még így napszemüvegen keresztül is. Az erőmmel létrehoztam egy faltól-falig tartó védő burkot, így azon nem bírtak átjutni.
-Ki szúrt le?
-Láttad a támadót?
-Ha megtudod, hogy ki támadott meg téged, megkeresed?
-Mennyire fájt?
-Honnan ismered Pókembert?
-Együtt vagytok Pókemberrel?
-Hogy néz ki Pókember?
-Pókember honnan tudta, hogy hol vagy?- hoppá! Erre a kérdésre válaszoltam először.
-Pókember mindig tudja, hogy hol vagyok! Mindig követ engem, még akkor is ha ő nem tud arról, hogy én tudok róla!- válaszoltam. Ekkor éreztem, hogy Peter felhúzta a szemöldökét, el is mosolyodtam rajta, de eltakartam a kezemmel a mosolyom.
-És honnan tudsz róla?- kérdezte ugyanaz.
-Női megérzés!- Levettem a szemüvegem, kacsintottam, majd vissza tettem az orromra és elindultam a kijárat felé. A védőburok követett, mindig 5 méter volt közöttem és a közvetítők között.
-Mennyire félsz attól, hogy újra megtámadnak?- hallottam ezt a kérdést. Megtorpantam. Meg is fordultam.
-Elizabeth Maximoff vagyok, és nem félek tőled!- mutattam a kamerába, mintha ott lenne.- Ez váratlanul ért! De ettől a pillanattól fogva fel vagyok rád készülve! Akárhányan jöttök nekem, megtudlak titeket állítani! A címemet nem adom meg, mert Tony is, hogy járt!- mosolyodtam el ezen a hülyeségén.- Ha egyszer megtaláltál, másodjára is megfogsz!- majd lekaptam a napszemüvegemet... igen! Újra, és a mellényem zsebére akasztottam. Mindezt a kamerába nézve.
ESTÁS LEYENDO
Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...
AcciónHogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
