Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

73% És óh! Ah! Azta! Hű! Hűha! Wow!

Egy ideig csak utaztunk, tényleg ugyanazokon a tájakon mentünk végig. Ugyanabban a napszakban, ugyanabban az időben. Végig sütött a nap és meleg volt, vagy éppen este volt és hideg volt. Napközben használtam a legyezőmet. Ha már van!...

Megérkeztünk.

A törpe leszállt és kinyitotta az ajtókat. Én száltam ki legelőször, mert én vagyok a ,,hölgy". És igen, a fiúk már jöttek is!

-Emily!- szóltak egyszerre.

-Örülök, hogy végre megérkeztetek!- hajolt meg Stefan, és megpuszilta a kezemet. Damon szintúgy. Ekkor szállt ki Pietro.

-Pietro!- intett nekik ez a drága fehérhajú. Stefan és Damon csak meghajoltak előtte.

-A Salvatore testvérek!- fogtak vele kezet. Pietronak kikerekedett a szeme... Nem érti, hogy miért van mindez. Akkor ezek szerint van egy Damon Salvatorénk, és van egy Stefan Salvatorénk. Oké, ezt azért biztos érdemes megjegyezni.

~~~~

-Nos térjünk rá a témára!- mondta Damon.

-Igen. Szóval szükségünk van a segítségedre Emily!- mondta Stefan.

-Mégpedig? Mihez?- tettem fel a kérdést.

-Egy barátom, mondta nekem, hogy egy valaki tud visszaváltoztatni!- folytatta Stefan.

-Miért akarsz visszaváltozni?- akármi is vagy.

-Tudod, nem mindig jó vámpírnak lenni!- mondta Damon.- Sokan üldöznek! Folyton résen kell lenni, nehogy elkapjanak. Különben máglyán végzed egy föld alatti bunkerben!- rántotta meg a szemöldökét.

-Úgy bizony! És mi ezt nem akarjuk! Nem tudunk vele együtt élni!- mondta a barnácska.

-És ki az aki visszatud titeket változtatni?- álltam meg útközben.

-Te!- mondták egyszerre.

-Elizabeth?!- akadt ki a válaszon Pietro.

-Elnézést, nem ismerünk Elizabethet!- mondta megint a barna. Kikerekedett szemekkel néztem rá testvéremre.... Pietrora!.. Khm.

-Bocsánat, igen! Otthon Elizabethnek szólítom!- mentegetőzött Pietro.

-Rendben!- mondta Damon. És igen! Eleredt az eső. Rohanni kezdtünk, mikor Pietro egyszer csak felkapott és felrohant a palota kapujához, ereje segítségével. Semennyit sem vártunk, a fiúk is gyorsan felértek, Thomassal együtt, há! Stefan karjában. Bementünk a palotába. Ám most be is jutottunk. És óh! Ah! Azta! Hű! Hűha! Wow!