Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Peterrel egy tisztáson piknikeztünk. A kosár tele volt finomságokkal. Kezünkben tea és egy-egy szendvics, melyet jóízűen falatoztunk. Pislantottam egyet és már az eget néztük, aztán pedig a tabletjén elindított egy filmet, amin nevettünk. Beszéltem hozzá, de ő nem válaszolt, nem is reagált. Aztán elnéztem a fűre, a fákra... Majd visszanéztem és Peter már nem volt ott. Nem is egy tisztáson voltam már... Egy ablakot láttam, fehér fénnyel. Alatta egy szék és amellett egy kis asztal amin egy zöld növény volt... Másik oldalon ugyanez, csak ablak nélkül, annyi különbséggel, hogy ott az asztalon még volt egy hatalmas virágcsokor is, amin rajta volt egy cetlin, hogy: Szeretlek Lizzy!
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Peter kézírása volt ez! De nem tudtam mi ez a Lizzy. Biztos kitalálta az új becenevem. Bár ez tök cuki név. Jó! Oké! Tudom, hogy ezt már Tony is mondta nekem, de Peter szájából ez nem ugyanaz. Jó, oké! Ez más! Láttam, hogy egy fekete bőrdzseki fogja az ajtót és készül kilépni innen. Szipogni hallottam. De nem láttam ki az. Egyből Peterre gondoltam..
-Peter!- mondtam halkan. Abban a pillanatban visszalépett az ajtónálló én pedig egyre tisztábban láttam.
-Itt vagyok! Lizzy! Háh!- mosolygott nagyon az idegen, aztán kiélesedett a világ. Nem idegen volt, hanem Peter!
