Újabb Strange nap, újabb semmi. Egyre jobb, komolyan. Szerintem én ezt befejezem. Nincs értelme ennek a varázslásnak, ha nem megy.
Ma is volt egy ilyen érzésem, mármint olyan, hogy folyamatosan figyelnek. Valójában, amióta meghalt Pietro, többször van olyan érzésem, hogy figyelnek.
Most is! Egyszerűen csak sétálok az utcán, semmi kirívó ruha nincsen rajtam, egyszerűen feketében vagyok, ahogy rajtam kívül még páran, és csak én vagyok a forgolódó idióta aki folyton azt keresi, hogy ki az aki figyeli. De esélytelen, nincs senki aki rám néz. Most már komolyan mondom, hogy elmondom ezt valakinek! Az őrületbe kerget engem ez az érzés. Ráadásul lassan lesz egy koncertem is. Bocsánat, hogy ezt így kell veletek tudatnom, el akartam már mondani, de nem tudtam, hogy hogyan.
Na, most hogy hazaértem el kell mondanom valakinek. Annak fogom, akit először meglátok.
Beléptem az ajtón. Senki nem volt otthon. Lepakoltam a cuccaimat a helyükre, majd felmentem a szobába. Elővettem a leckémet és foglalkoztam vele egy kicsit, majd hangokat kezdtem el hallani a konyhában. Furcsa hangokat!
Istenem, az a konyha mindig Pietro rémuralma alatt volt. Szeretett főzni nekünk. Egyébként finom is volt. Fogtam magam és lementem a konyhába.
Láttam valamit amitől sikítanom kellett.
YOU ARE READING
Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...
ActionHogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
